♪10. Fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék egy újabb résszel. Amire az az egy komment motivált amit kaptam. De nagyon nagyon örülnék, ha nem csak egy embertől kapnék kommenteket! :)
Mert nem azt kérem,hogy olyanokat írjatok: "Imádom a blogodat." Meg hasonlókat, hanem kritikákat illetve véleményeket! :)
Jó olvasást! =) xx



~Néha mindannyiunknak szükségünk van egy támaszra, egy jó barátra, aki ott van mellettünk, ha baj van.


 Újabb koncertre készülünk, ami két nap múlva lesz, bár egy kisebb arénaban, de koncert lesz. Megint egy próbát tartunk, de ez valahogy más.
 Niall ki van készülve a sok utálkozó miatt, főleg amiatt,hogy a rosszakarók mindenféles hülyeséget mondanak róla. Azt,hogy: "Csúnya, nincs hangja és,hogy őt szeretik a legkevésbé."
Amit én tényleg nagyon át tudok érezni. Nem egyszer megkaptam jó pár olyan szót, ami beleégett az emlékezetembe. Amitől soha nem szabadulok.
Mindannyian próbáljuk valahogyan vígasztalni, de nem igazán sikerül. Engem sem vígasztalt senki, mikor bántásokat kaptam. Csak egymagam voltam. De szerencsére itt van mellette 4 csodálatos srác , 4 jóbarát, 4 testvér. Akik jóban-rosszban kiállnak mellette...

*2 nap múlva, a koncert előtt*

Lou Niall haját csinálta, utána következtem én. Felzselézte a haját s kapott egy kis hajlakkot is.

-Igazán szexi. Várjunk csak. Miket hordok itt össze!?-Ráztam meg a fejemet. Kiverve fejembòl ezeket a gondolatokat.

Olyan kedvetlen volt Niall, hogy ez már nekem volt rossz. Valahogyan a körülöttem lévő emberek érzelmileg hatással vannak rám. Lou miután megcsinálta a hajamat, kiment, én pedig odaültem Niall mellé, a zongorához. Ő csak unottan nyomogatta gombjait.

-Figyelj... Niall.-rámemelte gyönyörű kék íriszeit én pedig mélyen a szemébe néztem, ami tele volt fájdalommal...-Tudom,hogy nehéz, mert nagyon is tudom,hogy milyen érzést.-néztem el.

-Szerintem ne is próbálkozz...-hajtotta le buksiját.

-Niall. Nem mindegy. Néha jó ha van mellettünk egy támasz. Aki mindig itt van mellettünk. Próbáld meg kizárni a külvilágot. Akik ezeket a dolgokat mondták rád, azok utálnak téged, és utálják a bandát. Hogy miért utálják? Azért mert féltékenyek. Féltékenyek arra, amit te elértél már ilyen fiatalon. Mert ők irigyek, hogy ilyen hangod s külsőd van. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, ami itt van belül.-helyeztem kezemet szíve helyére.-Hogy milyen a lelked,hogy mekkora a szíved. És hidd el, hogy te igazán jó ember vagy.

-Köszönöm.-ölelet meg majd adott egy puszit arcomra, amitől én elmosolyodtam. Talán sikerült hatnom rá. Gyorsan felpattant mellőlem s kiment az ajtón, de mielőtt kiment volna, visszatekintett s rám mosolygott majd becsukta maga után az ajtót.

-5 perc! -kiáltott be Paul.

Így én is felpattantam s már futottam is a színpadra. Felvettem a gitáromat, majd vártam a kezdést.

[Ezt közben hallgassátok. Így lesz teljes az élmény. http://m.youtube.com/index?gl=HU&hl=hu&desktop_uri=%2F%3Fgl%3DHU%26hl%3Dhu  ]

Elkezdődtek a legelső akkordok így feleszmélve elkezdtem pengetni a gitárt. Most a Little things-el kezdtünk. Ami határozottan a kedvenceim közé tartozott. Zayn kezdte, Liam pedig folytatta. Annyira jó volt hallgatni....
Mikor Niall jött, az egész aréna őrűlt sikoltásba kezdett. Az egész szólójából alig lehetett hallani valamit. Niall-nek könnyekbe úsztak szemei, amire nekem is könnyes lett a szemem.

-Csodálatosak vagytok, skacok!-mondta Niall, könnyeivel küszködve. Mire újabb hatalmas sikítások vették kezdetüket. Harry közelebb ült Niallhez mire már Niall nevetésbe vezette át könnyeit.
Így beleondolva nem is tudom elképzelni, hogy hogy lehet bántani egy ilyen csodálatos embert...
A koncert végül jól végződött. Mindenki boldog volt. Odamentem Niallhez keresve tekintetét mire minden figyelmét nekem szentelte.

-Na? Jobban van Best spáciense?-nevettem el a végén magamat mire ő is társult hozzám.

-Igen.-vett egy nagy levegőt.-Határozottan.-nézett gyönyörű szemeivel szemeimbe.-Mégegyszer köszönöm.-ölelt meg a végén. Egy kicsit megszeppenve ám de visszaöleltem.

♪9. Fejezet♪

Sziasztok!
Az előző részhez sajnos nem kaptam kommenteket... Ami megmondom őszintén egy kicsit fájt... :(
Mert tényleg szívvel-lélekkel csinálom, de ha nem kapok visszajelzést akkor nem biztos,hogy megéri....

~A dolgok néha jóra fordulnak. Vagy mégsem?



 A koncert után szépen békésen ballagtam haza, még az emlékeket feldolgozva amit itt szereztem. Valami eszméletlen jó volt....Már csak pár méterre voltam a lakásomtól.
Valami furcsa dolgot éreztem. Mintha követnének... Ezért szépen lassan hátrafordultam, de nem láttam senkit. Így folytattam tovább utamat. Mikor újra hátranéztem egy fekete szakadt ruhás pasast láttam, így szó nélkül futásnak eredtem, hátha lerázom, de nem sikerült. Elkapott s a földre rántott, de nem hagytam magamat így fordulatból behúztam neki egyet. Mire ő egy kicsit meginogott s felbőszülve felpofozott ami folytán égni kezdett az arcom, de ez sem érdekelt. Fogtam lelöktem a földre és csak ütöttem.

*Liam szemszöge*

Best ott hagyta a telefonját,így gondoltam utánaviszem. Hiszen így legalább talán jobban megismerhetem.
-Mit látnak szemeim???-suttogtam magamban. Egy verekedő nőt s férfit láttam. Szó nélkül odafutottam s lerángattam a férfit a nőről. S gondolkodás nélkül behúztam neki egy akkorát,hogy a hideg kőre csapódott s elájult. Felsegítettem a hölgyet , aki Best volt. Szóhoz sem jutottam arcán egy hatalmas tenyérnyom volt, a szája pedig szét volt repedve....

-Úristen! Jólvagy?-képedtem el.

-Persze jól vagyok. Menjünk be.-hallottam halk hangját egy kisebb elcsuklással.
 Beléptünk a lakásába, ami ne volt nagy, de elég otthonos volt.

-Best. Hívni kéne a rendőrséget! Nem úszhatja meg ilyen könnyen!

-Nem kell. Hagyjad. Meg külömben is. Egyedül is elintéztem volna.

-Biztosan. De jó, ha néha van mellettünk valaki...-tettem egy lépést felé. Ő az utcát bámulta.

-Tudom.-fordult meg végre. Mikor megfordult megláttam ahogyan csillog gyönyörű smaragzöld szeme.

-Best. Nem kell azt tettetned,hogy erős vagy. Nem lökhetsz el mindenkit magadtól. Egy ilyen dolog még az erős embereket is  megtöri... -tettem még egy lépést felé, majd ő a nyakamba ugrott s csak zokogott. Csitítgattam s simogattam hátát. -Nyugodj meg... Én itt vagyok.-gyűltek nekem is könnyek a szememben.
-Köszönöm.-súgta halkan a fülembe. Majd mikor elváltunk mosolygott egyet s nem értve ezt, felvontam szemöldökömet.

-Össze könnyeztem a dzsekidet...-nevette el magát. Mire én is kuncogtam egyet.

-Egye fene.-legyintettem.-Viszont a sebedet le kéne mosni. Hol találok valami fertőtlenítőszert? -álltam fel.

-A fürdőszobában. Balra az első ajtó.-kihlztam egy fertőtlenítőt meg pár vattát, s nekiálltam sebei kitakarításának. Ő csak sziszegett egyet-kettő, mert csípett neki.

-Kész is vagy.-húztam mosolyt ajkaimra, mire ő is egy kisebb mosollyal nyugtázta segítségemet.-Mikor érnek haza a szüleid? Vagy már egyedül laksz?-érdeklődtem. Az arca eltorzult s szája csak lefelé kunkorodott.

-Ők már nem jönnek haza.-fordult el.

-Valami rosszat mondtam?

-Nem. Csak ők már nem élnek...-halkult egyre jobban hangja.

-Annyira sajnálom. Én nem akartam.-szavatkoztam de ő közbevágott.

-Semmi baj nem tudhattad.-erőltetett egy kisebb mosolyt arcára.-Lassan 2 éve haltak meg. Egy autó balesetben. Egy kisbusszal ütköztek, esélytelen volt,hogy túléljék.... És ráadásul miattam haltak meg...

-Ezt meg honnan veszed?-vágtam ërtetlen fejet.

-Onnan,hogy én kergettem őket a halálba. Anyuhoz az volt az utolsó szavam,hogy "Utalállak."-csuklott el a végére a hangja s egy kósza könnycsepp folyt végig orcáján.

-Nem! Nem te voltál az, aki a halálba kergette őket.

-Jó. Talán nem, de nem érted?-ugrott fel.-Az utolsó szavam az volt anyuhoz,hogy "Utállak." Pedig nem ezt érdemelték volna... -Kezdett el sírni. Én is felálltam így szemmagasságban voltam vele.

-Ez már a múlt. Hogy tovább tudj lépni, el kell feleljtened a múltadat.-fogtam kezeim közé arcát. S egyenesen a szemébe néztem, amiket könnyek áztattak. Fogalmam sem volt, mit mondjak neki.

-Tudom.-huppant le újra a kanapéra.

Nyílt az ajtó s egy kb Best-el egyidős nő torpant be, egy magassarkúban, egy laza átlátszó ingbe és egy csőnaciba,

-Sziasztok!-köszönt természetesen.

-Szia.-öszöntem.-Best, én azthiszem megyek. Remélem jobb lesz. Adtam egy puszit arcára.

-Szia Liam.-suttogta.

Elköszöntem majd kiléptem az ajtón s hazafelé vettem az irányt egész útton ezen gondolkoztam. Best-en. Igazából nem is tudok csodálkozni, hogy miért ilyen. Hogy sokszor már élni sincs kedve. Amit mondtam azt még én sem hittem. Csak valamit mondanom kellett. És más nem jutott eszembe.-a nagy gondolkodásomba arra eszméltem fel,hogy már a házamnál voltam. Beléptem s ledobtam az előszobába. Danielle is itt van, gyengéd csókkal köszöntöttük egymást. Mivel ezt nem tudtam magamban tartani; mert ez még nekem is sok volt; muszály volt elmondanom neki. Bár mennnyire is lehet,hogy ezt Best nem azért mondta el,hogy én is tovább adjam....
Miután beszámoltam a történtekről valahogy Danielle sem tudott szóhoz jutni.

-Ez nagyon durva. Egyáltalán hogy lehet ilyeneket túlélni? Én tuti nem tudnám...

-És ez még szerintem nem volt minden.

-Ezt hogy érted?-nézett rám kérdően.

-Úgy , hogy valaki betorpant a házba és így félbeszakadt a történet.

-Értem.-suttogta.-De remélem nem csak kifaggatod és utána csak eldobod...-nézett szemeimbe.

-Ilyennek ismersz?-ráztam a fejemet. Nem tudtam elhinni,hogy ilyet mondott. Felpattantam a kanapéról ső is utánam állt fel.

-Liam nem úgy gondoltam.-sütötte le szemeit.

-Tudom.-öleltem át.

*Best szemszöge*

-Ki volt ő?-nézett rám kérdőn barátnőm.

-Ő volt Liam. Tudod a bandából.

-Óh. Persze. Egyébként nagyon helyes.-kacsintott majd lehuppant mellém a kanapéra.

-Helyes, de nem úgy nézek rá. Úgy mint egy jó barátra.-úgy nézett rám mintha hazudnék.-Tényleg. Nagyon megértő...-mosolyodtam el mondatomra...


Remélem ezúttal kapok visszajelzéseket. Ha nem, akkor nem hinném,hogy folytatom....

♪8. Fejezet♪

Sziasztok! Eszméletlenül boldog vagyok, hiszen megkaptam az első kommentet. :$
Remélem ehhez a részhez is kapok párat. :3 :D

 Akkor megszólalt az a bizonyos kolomp. A Directionerek hatalmas sikoltozásba kezdtek. Fül süketítő volt. 

Majd hirtelen a fiúk, mint egy meteor; úgy robbantak be a színpadra. Én tettem a dolgomat, pengettem a húrokat. Nagy mosollyal az arcomon dőlőngéltem ide-oda míg a fiúk minden hülyeséget csináltak. Futkároztak s ugrándoztak. Kész őrűlet az egész. Mintha egy cirkuszban lennék. :D
Miután befejeződőtt a dal, először Liam szólalt meg.

-Mint tudjátokm srácok, Dan úgy döntött,hogy végleg távozik a bandából. De nem maradhattunk gitáros nélkül.-mosolygott egy aprót, szeme sarkából közben engem figyelt.-Ezért találtunk egy nagyon tehetséges gitárost helyette.-fordult egész testével felém. A szívem hatalmasakat dobbant míg közelített felém.-Tehát üdvözöljétek a bandában Best-et!-mire kimondta a reflektor fénye rám vetűl kiégetve a retinámat. Na jó nem, de vakító volt. Hatalmas mosollyal díjaztam a reflektor. A rajongók mind engem bámultak s közben sikoltoztak, mire én fogtam és integettem egyet, mivel más nem jutott eszembe... Mire még nagyobb sikoltásba kezdtek.Nekem pedig mosolyom még nagyobbra húzódott. Máe úgy nézhettem ki mint egy fogyatékos, ezért inkább nevettem egy jóízűt. A fiúkkal együtt. Liam elém tartotta a mikrofont mire én csak annyit nyögtem bele,hogy : "Sziasztok." Nevetett egy aprót a közönség. Niall vette a lapot,hogy eléggé zavarba vagyok ezért elkezdett beszélni. Ami nagyon jól megy neki.

-Mizu London?-vetűlt végre rá a reflektor.-Remélem élvezni fogjátok a ma estét!-vonogatta meg szemöldökeit mire felnevettünk.

Liam közelebb jött s csak annyit súgott,hogy: "Ne félj légy bátor. Nagyon ügyi vagy." Ez megmosolyogtatott így kaptam egy ölelést mire a rajongók "Juuuuuj"-ozni kezdtek. Mire mi nevettünk egy nagyot.

-Semmi olyanról nincs szó. -nevetett még mindig Li.

-Lépjünk tovább.-vágott közbe Louis.

-Tehát... A következő...  az én személyes kedvencem... a 'Little things'. -szólt Zayn mire mindenki elkezdett az eddiginél is jobban sikítani.

Viszont itt nem kelett gitározni, hisz itt csak Niall volt. Így mi leültün s hallgattuk.


"A kezed beleillik a kezembe
Mintha csak nekem lett volna megtervezve
De észben kell tartanom azt
Hogy ennek így kell lennie
Az arcodon lévő szeplőkhöz
Különböző emlékeket kötök
Amiket csak én tudok értelmezni
Tudom, hogy sosem szeretted
Azt, amikor a mosolygás miatt
Ráncocskák jelennek meg a szemeid alatt
Sosem szeretted
A hasadat, vagy a combjaidat
Vagy azt a két kis gödröcskéket
A hátsód felett
De az irántuk érzett szerelmem végtelen

Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Nem tudsz lefeküdni anélkül
Hogy ne innál előtte egy csésze teát
És talán emiatt van az
Hogy beszélsz az álmod alatt
Azokat a monológokat
Megőrzöm az emlékezetemben
Még akkor is ha értelmetlenek
Tudom, hogy sohasem szeretted visszahallgatni a hangodat
Sosem akartad tudni, hogy éppen hány kiló vagy
Mert a farmerodba kell préselned magad
De számomra tökéletes vagy

Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Sosem fogod fele annyira se szeretni magadat
Mint amennyire én szeretlek téged
Sosem fogsz jól bánni magaddal
De én szeretném, ha ez nem így lenne
Talán ha tudatom veled
Hogy itt vagyok neked
Akkor lehet, hogy úgy szereted majd magadat, ahogy én szertelek téged
Ó…

Kicsúsztak az apróságok a szájamon
Miattad
Mert te vagy az
Akiről
Szólnak

És szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled
Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De miért ne, ha igazak?
Ha rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled."

Még legalább 10 dalt eljátszottunk. A fiúk nagy öleléssel és egy meghajlással köszöntek el London-tól. 

-Jó éjt Londooooooon!-kiáltotta Niall , majd egy mozdulattal levetette magát a lyukba amibe egy hatalmas matrac na meg jó pár biztonsági őr volt. Majd szép sorjába a többi fiú is. Mi pedig csak hátul kiballagtunk. Hulla fáradtan dőltem le az öltözőmbe a kanapéra. Most csak egy kis nyugalmat akartam így bedugtam a fülesemet. Majd akaratom ellenére sodort magával a zene s csak táncoltam. Észre se véve azt,hogy addigra Niall ott áll az ajtóban s bámul.

-Úristen! Te hogy kerülsz ide?-a szívbajt hozta rám..

-Csak be akartam jönni hozzád.-vigyorgott.-Nagyon jól mozogsz. -kacsintott.-Táncoltál valaha?

-Nem. Vagy is úgy nem. Már ha érted mire gondolok. -nevettem fel.

-Persze-nevette el ő is magát.-Hogy érezted magadat? Jó volt?_mosolygott magabiztosan.

-Eszméletlen jó volt.-áradoztam neki.-És a rajongók... Eszméletlenek.. Ekkora tömeg előtt fellépni...

-Nincs rá jó szó. Igaz?

-Nincs. De te hogy tudsz mindig kiállni?

-A rajongóink adnak erőt nekünk.-nézett rám gyönyörű kék íriszeivel. Amitől elolvadtam de ki keltettem magam a győnyőrű álomból s halgattam áradozását....

Remélem tetszett nektek! És azt is remélem,hogy lesznek feliratkozók illetve kapok visszajelzéseket! :)) xx

♪7. Fejezet♪

Tudom,hogy később hoztam mint szoktam de nagyon rosszul esett,hogy semmi féle visszajelzést nem kaptam. :/

Elkezdődött a főpróba. Kevesebb mint 2 óránk van életem első koncertjéig, nagyon izgulok de ezt próbálom leplezni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Bár életemben nem gondoltam volna,hogy egyszer a One Direction nevezetű világhírű bandának leszek a gitárosa. Főleg,hogy nem is én jelentkeztem. Bridgit, az én drága barátnőm adta be a jelenetkezési lapomat. És tessék. Itt állok egy hatalmas arénában, a 'Moments'-et gyakorolva.

-Hahó!-zökkentett ki Liam gondolatmenetemből.

-Igen!?-kaptam fel a fejemet.

-Jól vagy? Izgulsz?-kérdezte egy kisebb mosoly kíséretében.

-Persze. Jól vagyok. És nem, nem izgulok.-próbáltam leplezni a kisebb félelememet.

-Látom,hogy izgulsz.-ült le mellém.-Ne aggódj, én is minden fellépés előtt izgulok. Pedig már nem most kezdtem.-mosolyodott el újra, majd én is.

-Egy picit.-kacsintottam rá, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

-Skacooooooook! Mos akkor jöjjön a 'Stand up'.-nézett ránk Haz 100 Wattos vigyorral. Így felálltunk, beálltunk a helyünkre s elkezdtük.

-"Teljesen másképpen gondoltam azt,hogy milyenek. Azthittem el lesznek szállva maguktól csak azért mert kb. 20 millió rajongójuk van.... De hatalmasat tévedtem... Ők is csak emberek, hibákkal, viszont hatalmas szívvel. Na meg jó humorérzékkel..."-gondolatmenetemet Niall zavarta meg.

-Hahóóóó!-legyezgette kezét fejem előtt nevetve.-Föld hívja Best-et.-hatalmas nevetés tört ki belőlünk pár szavára.

-Bocsi. Csak elkalandoztam...-hagytuk abba a nevetést.

-Nem baj. Akkor folytassuk.-mosolygott. Még jó pár dalt elpróbáltunk, azután mentünk készülődni.
 Lou a hajamat csinálja, a göndört választotta. Pedig mondtam,hogy nem kell túlspilázni. De ő makacs, na meg egy picit erőszakos is... De ettől függetlenül tényleg profi munkát végez. Mindenféle hajlakkot meg mi a fenét fújkált rá... Jó, bevallom ma egy kicsit nyűgös vagyok, mert em aludtm sokat és így könyebben leszek ideges.

-Louuuu! Elég lesz...-forgattam meg szemet.

-Mindjárt kész.-emelte fel egy kicsit hangját.-Kész is.-mosolygott rám.

-Köszönöm.-húztam végül mosolyt orcámra. Kilépve az ajtón már vezettek be a stylist-hoz.

-Hello Best, a nevem Katherine. Én leszek a stylistod.-nyújtotta a kezét.  Én pedig megráztam. Mindketten végigmértük egymást. Egy fekete lakkgatya és egy igen csak kivágott piros atléta volt rajta. Rajtam pedig csak egy fekete csőgatya és egy fekete poló.

-Hello.-mondtam s leültetett a kanapéra majd elkezdett keresgélni. Közben Zayn lépett be az ajtón.

-Hogy haladtok?-érdeklődött.

-Sehogy. De te jól nézel ki.-mondtam bólintva neki. Majd elmosolyodtam.

-Ez az!-fordult meg Katherine, s felmutatott egy pink topot és egy fekete rövidgatyát.-Tessék. Vedd fel.-nyújtotta oda nekem.

-Te most viccelsz velem!?-húztam fel az egyik szemöldökömet.-Ebbe úgy néznék ki mint egy útszéli. Sőt, rosszabb!-förmedtem rá.

-Te most kritizálod a ruháimat!?-láttam,hogy majd szét robban az idegességtől.

-Lányok. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Válassz neki valami visszafogottabb ruhát.-ált közénk Zayn.

-Oké.-mondta majd felhúzta az orrát s választott egy másikat. Egy 3/4-es cicagatyát és egy fekete, kisebb dekoltázsú inget.

-Végre valami normális.Ahmm... Kimennétek?

-Jah. Persze.-esett le a tantusz Zayn-nek. S kivezette Katherine-t és ő is kifáradt. Hiper gyorsasággal felöltöztem s már mentem is ki. Már majdnem mindenki kész volt. Az ismeretlen arcok csak úgy sürögtek-forogtak. Hatalamas zaj hallatszott a nézőtér felől, így kikukucskáltam egy kis résen. Amit áttam az valami megdöbbentő volt. Nagyjából 80.000 emberrel, pontosabba rajongóval találtam szembe magamat. Ennyi fant még életemben nem láttam egy helyen...

-Gyorsan. Kifele.-kezdett lökdösni a színpad fele az egyik őr. Kiléptem s megláttam a többieket. A többi bandatagot. Éppen hangoltak. Így én is beáltam a helyemre. S vártam.
És egyszer csak megszólalt az a bizonyos kolomp.




Remélem ez alkalommal kapok visszajelzéseket. xx

♪6. fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék egy újabb résszel :D
Nem tudom elégszer elmondani, de (!) PLS! KOMIZZ,PIPÁLJ S IRATKOZZ FEL! EZ TÉNYLEG NAGYON SOKAT JELENTENE NEKEM!!! :") ♥ xx

~Egy hamis mosoly elég ahhoz,hogy elhitesd mindenkivel: "Minden rendben van."

Szombat van . Elétem első koncertjének napja. Szörnyen izgulok. De közbe eltereli a gondolataimat az is,hogy Jake sohasem hagy békén. Nem tud leszállni rólam? Hagyjon már a "Bocsánat. Nem akartalak megbántani. Sohasem bántanálak." szövegével. Hányni tudok ettőlna szövegtől.
Csak egyszer hagyna békén...

*kopogás*
Nagy gondolatmenetemet megzavarva lassan odasétáltam az ajtóhoz.

-Ki az?

-Best. Kérlek engedj be.-megint Jake az. Hurrá.

-Tűnj el innen, Jake. Megmondtam,hogy nem akarlak látni többé.-dőltem neki háttal az ajtónak.

-Best azt mondtam, engedj be! Ne szólajk még egyszer.

-Mi az,hogy "Ne szóljak mégegyszer." Takaródj el. Nem vagyok kíváncsi rád. Ez még mindig az én házam.-ordítottam mire már azon töprengtem,hogy kinyitom az ajtót s behúzok neki egyet. De aztán visszafogtam magamat. Csend ült a házra mind az utcára. Csak a szívdobogásomat hallottam. Elment.
Már kicsit lenyugodva mentem a telefonért ami szűntelenül csörög már vagy 2 perce.

-Haló? Szóltam bele a kagylóba.

-Szia Best. Liam vagyok. 2 óra múlva lesz egy hangpróba. Most találták ki. Kérlek gyere el.-hadarta el Liam.

-Öhm.. Oké. Akkor 2 óra múlva találkozunk.-vágtam rá a választ igaz egy kicsit megszeppenve de ez van.

-Köszönöm. Szia Best.-érezni lehetett hangján,hogy mosolyog.

-Jól van akkor majd megyek. Szia Liam.-mosolyodtam el én is saját mondatomra. Egy kicsit meglepődve álltam s néztem körül. Valami furcsa volt. Rossz megérzésem volt. Vagy talán csak én reagálom túl. Mindegy is. Inkább készülődöm.

Fél órám van odaérni a próbára. Basszus jól benéztem az időt. Felhúztam a cipőme majd a dzsekimet s az ajtó kilincséhez nyúlva megtorpantam. Kinéztem az ajtó ablakán s láttam a ház előtt Jake kocsiját. Basszus.-ütöttem bele a falba.- Még mindig itt van. Most hogy jutok ki?-elmélkedtem magamban s közben simogattam már piros kezemet. -Hát jó. Ha te így akarsz játszani...-fogtam a telefonomat és kiléptem az ajtón. Szépen kisétáltam a kapuhoz s kinyitva azt, kiléptem az utcára. Ahol egy árva lélek sem volt. Egy se. Tehát megindultam a busz megállóba s vártam,hogy jöjjön a busz. Különös. Jake talán elment volna. Mindegy. -felpattantam a buszra majd úgy 15 perc múlva már Madison Square Garden előtt voltam. Se egy őr, se semmi nem volt ott. Így beléptem a kapun. Amint beléptem a csarnokba, elképedtem. Szörnyen nagy volt. Sőt. Hatalmas. Ide több mint fél millió ember befér. Körültekintettem majd megláttam a srácokat a színpadon. Az is hatalmas volt. Intettem egyet nekik majd elindultam a színpad felé.

-Sziasztok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra. Mert bizony semmi kedvem nem volt most ehhez.

-Szia Best.-álltak fel a fiúk.

-Mi a helyzet?-kérdezősködött Liam.

-Semmi különös.-vágtam rá kicsit unottan.

-Akkor viszont körbevezetünk.-mondta Harry mire én csak bólintottam egyet. Így elindultunk Harry-vel és Zayn-el.

-Ez itt a mi öltözőnk.-mutatott rá az egyik ajtóra Harry, amelyikra az volt ráírva,hogy "One Direction". Bolíntottam. Tovább mentünk.

-Ez a bandáé.-mutatta az egyik ajtót Zayn amelyikre az volt írva "One Direction Music Band"-De mivel te nő vagy, ezért te saját öltözőt kapsz.

-Nagyszerű.-bolíntottam s mosolyogtam egyszerre.

-Tehát ez a te öltöződ.-beléptünk az ajtón majd egy hatalmas szoba tárult elém amiben volt sminkasztal, ruhafogas, tele ruhákkal kanapé és még sorolhatnám.

-Ez mindd az enyém?-kérdeztem elképedve.

-Igen.-bólogatott Zayn.-De menjünk is tovább. Ő itt Lou. A fodrászunk. Lou, ő itt Best.-fordult Lou-hoz Zayn majd vissza hozzám. Lou odalépet hozzám majd megölelt. Amire én kicsit megilletődtem, de azért visszaöleltem.

-Szia.-köszönt Lou.

-Szia-köszöntem én is.

-Viszont vissza kéne mennünk mert el kéne kezdeni a próbát.-vágott közbe Harry.
-Oké.-vágtam rá rögtön. Majd megindultunk próbálni.