2014. január 2., csütörtök

♪10. Fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék egy újabb résszel. Amire az az egy komment motivált amit kaptam. De nagyon nagyon örülnék, ha nem csak egy embertől kapnék kommenteket! :)
Mert nem azt kérem,hogy olyanokat írjatok: "Imádom a blogodat." Meg hasonlókat, hanem kritikákat illetve véleményeket! :)
Jó olvasást! =) xx



~Néha mindannyiunknak szükségünk van egy támaszra, egy jó barátra, aki ott van mellettünk, ha baj van.


 Újabb koncertre készülünk, ami két nap múlva lesz, bár egy kisebb arénaban, de koncert lesz. Megint egy próbát tartunk, de ez valahogy más.
 Niall ki van készülve a sok utálkozó miatt, főleg amiatt,hogy a rosszakarók mindenféles hülyeséget mondanak róla. Azt,hogy: "Csúnya, nincs hangja és,hogy őt szeretik a legkevésbé."
Amit én tényleg nagyon át tudok érezni. Nem egyszer megkaptam jó pár olyan szót, ami beleégett az emlékezetembe. Amitől soha nem szabadulok.
Mindannyian próbáljuk valahogyan vígasztalni, de nem igazán sikerül. Engem sem vígasztalt senki, mikor bántásokat kaptam. Csak egymagam voltam. De szerencsére itt van mellette 4 csodálatos srác , 4 jóbarát, 4 testvér. Akik jóban-rosszban kiállnak mellette...

*2 nap múlva, a koncert előtt*

Lou Niall haját csinálta, utána következtem én. Felzselézte a haját s kapott egy kis hajlakkot is.

-Igazán szexi. Várjunk csak. Miket hordok itt össze!?-Ráztam meg a fejemet. Kiverve fejembòl ezeket a gondolatokat.

Olyan kedvetlen volt Niall, hogy ez már nekem volt rossz. Valahogyan a körülöttem lévő emberek érzelmileg hatással vannak rám. Lou miután megcsinálta a hajamat, kiment, én pedig odaültem Niall mellé, a zongorához. Ő csak unottan nyomogatta gombjait.

-Figyelj... Niall.-rámemelte gyönyörű kék íriszeit én pedig mélyen a szemébe néztem, ami tele volt fájdalommal...-Tudom,hogy nehéz, mert nagyon is tudom,hogy milyen érzést.-néztem el.

-Szerintem ne is próbálkozz...-hajtotta le buksiját.

-Niall. Nem mindegy. Néha jó ha van mellettünk egy támasz. Aki mindig itt van mellettünk. Próbáld meg kizárni a külvilágot. Akik ezeket a dolgokat mondták rád, azok utálnak téged, és utálják a bandát. Hogy miért utálják? Azért mert féltékenyek. Féltékenyek arra, amit te elértél már ilyen fiatalon. Mert ők irigyek, hogy ilyen hangod s külsőd van. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, ami itt van belül.-helyeztem kezemet szíve helyére.-Hogy milyen a lelked,hogy mekkora a szíved. És hidd el, hogy te igazán jó ember vagy.

-Köszönöm.-ölelet meg majd adott egy puszit arcomra, amitől én elmosolyodtam. Talán sikerült hatnom rá. Gyorsan felpattant mellőlem s kiment az ajtón, de mielőtt kiment volna, visszatekintett s rám mosolygott majd becsukta maga után az ajtót.

-5 perc! -kiáltott be Paul.

Így én is felpattantam s már futottam is a színpadra. Felvettem a gitáromat, majd vártam a kezdést.

[Ezt közben hallgassátok. Így lesz teljes az élmény. http://m.youtube.com/index?gl=HU&hl=hu&desktop_uri=%2F%3Fgl%3DHU%26hl%3Dhu  ]

Elkezdődtek a legelső akkordok így feleszmélve elkezdtem pengetni a gitárt. Most a Little things-el kezdtünk. Ami határozottan a kedvenceim közé tartozott. Zayn kezdte, Liam pedig folytatta. Annyira jó volt hallgatni....
Mikor Niall jött, az egész aréna őrűlt sikoltásba kezdett. Az egész szólójából alig lehetett hallani valamit. Niall-nek könnyekbe úsztak szemei, amire nekem is könnyes lett a szemem.

-Csodálatosak vagytok, skacok!-mondta Niall, könnyeivel küszködve. Mire újabb hatalmas sikítások vették kezdetüket. Harry közelebb ült Niallhez mire már Niall nevetésbe vezette át könnyeit.
Így beleondolva nem is tudom elképzelni, hogy hogy lehet bántani egy ilyen csodálatos embert...
A koncert végül jól végződött. Mindenki boldog volt. Odamentem Niallhez keresve tekintetét mire minden figyelmét nekem szentelte.

-Na? Jobban van Best spáciense?-nevettem el a végén magamat mire ő is társult hozzám.

-Igen.-vett egy nagy levegőt.-Határozottan.-nézett gyönyörű szemeivel szemeimbe.-Mégegyszer köszönöm.-ölelt meg a végén. Egy kicsit megszeppenve ám de visszaöleltem.