♪15. fejezet♪

Sziasztok!
Megmondom őszintén, egy kicsit el vagyok szontyolodva, hiszen az előző részhez csak egyetlen egy komment érkezett, ami tényleg nagyon rosszul esett, Mert az előző részt kivételesen előbb is hoztam és ráadásul tegnap jött ki az új rész, és én már írom is nektek az újabb részeket, de ti nem kommenteltek. Kivétel az az egy ember. Remélem ennél a résznél egy kicsit aktívabbak lesztek....


*Harry szemszöge*

Továbbra is kerestük Best-et de nem találtuk. Nem tudtunk mit csinálni, már Liam és Niall is feljött a víz alól... Felém hidegebb lett a víz, majd csak egy rántást éreztem ami hatására sikoltottam egy nagyot és dobtam egy hátast a vízbe. Amint fel tudtam állni, Best-tel találtam szembe magamat.

*Best szemszöge*

-A frászt hoztad ránk.-aggodalmaskodott Liam.

-Talán nem kellett volna bedobnotok.-mosolyodtam el elég huncutul.-De ez bosszúra hív.-amint kimondtam az előttem lévő két testet-Niallét és Liamét-ellöktem a vízbe, a többieknek sikerült elfutniuk, Liamék csak röhögtek. Hátulról két kéz elkapott, megfogta a derekamat, majd fölemelt s eldobott. Szememből kitakarítva a vizet megláttam, hogy Harrytől kaptam vissza a szívességemet. Mindenki hangos nevetésbe kezdett s hasukat fogták. Mikor már befejeztük hangos nevetésünket, kikászálódtunk a partra, mindenki elkezdett türülközni, csak én nem hiszen ruhában voltam, és azt még karácsonyig sem tudtam volna megszárítani türülközővel. Kis csoportokba szakadtunk s így beszélgettek. A földet fürkésztem mikor Niall lépett elém.

-Kell türülköző?-nyújtotta nekem szinte száraz türijét. Már nyitottam volna a számat arra, hogy 'Kösz, nekem is van', de inkább elfogadtam.

-Köszönöm.-vettem el tőle, majd magamra terítettem. Ő csak egy mosollyal nyugtázta a dolgokat.

-Gyerekek, lassan menni kéne, mert még 4 óra és kezdődik a koncert.-állt elénk Harry. Így megindultunk. Én a földet fürkésztem, s Niall törölközőjét szorosan magamhoz tartottam. Nem vettem észre a mellettünk elhaladó srácot, így neki mentem. Azonnal felkaptam a fejemet, Niall megvárt míg elintézem, a többiek mentek tovább.

-Bocsi, nem figyeltem.-pillantottam a srácra.

-Nem, én bocsi.-nézett mélyen gyönyörű kék szemeivel szemembe. Egy elég széles mosoly keretében tovább mentünk. Néhányszor még visszapillantottam s ő is. Pillantásunk összeért amire én elmosolyodtam. Mikor Niallre néztem ő rossz állóan elvette pillantását rólunk majd ment tovább. Én csak enyhén megforgattam a szememet és beelőztem, s úgy ballagtam vissza a fiúkhoz. Útközben Harry mellém csapódott.

-Csúnya dolog volt lerántanod a víz alá.-lökött meg egy kicsit csípőjével, mire én egy picit meginogtam.

-Láttam egy lábat. Hát megfogtam és lerántottam.-kuncogtam.

-Hát kösz.-mondta cinikusan, de érezni lehetett, hogy csak viccel. Beszélgetésünk evvel véget is ért, mindenki fáradtan s magában elmeredve folytatta útját immáron gyalog, hiszen a sofőrt elküldtük vissza a szállodához, mert nem akartuk, hogy itt halálra unja magát.

 Gondolataim a jóképű, kék szemű, szőkés barna hajú srácra terelődött. Szinte megbabonázott. Az a rekedtes hang... Várj. Mit is csinálok én? Ennyire hülye nem lehetek. Ő csak egy fiú akinek nekimentem, és ennyi volt.

***

 Visszatérve a szállásunkhoz összecsomagoltunk néhány dolgot s már indultunk is a koncert helyszínére. Nem volt a legnagyobb koncerthely,de nekem ez is nagy volt.
 Lou begöndörítette a hajamat, majd a stylistok rámagattak mindenféle ruhát, de én maradtam a megszokott feketénél. Egy fekete térd alá érő cicagatya s egy könyékig érő blúz. Elsétáltam az egyik ajtó mellett, ahonnan mindenféle hangok szűrődtek ki. Hát benyitottam. Zayn teljesen felöltözve, Harry pedig félmeztelenül álltak ott s táncoltak. Kikerekedett a szemem majd hangos nevetésben törtem ki, amint láttam, hogy Harry tovább táncol rezzenéstelen arccal. Egyre közelebb lépkedett felém, közben két karját oldalra téve s felső testét rázva. De a nevetésem ragályos volt, így Zayn is elnevette magát. Harry mellkasára tettem kezeimet, mivel eléggé közel került már hozzám. Karjai körülfontak, megölelt, így én viszonoztam. Meleg és csupasz vállán pihent állam.

-Na jól van.-engedtem le kezeimet oldalam mellé, Harry is utánozva mozdulatomat.-Lassan készülődjetek, mert 15 perc és kezdődik a nagy fellépésetek!-integettem kezeimmel számmal egy 'o' betűt formáltam s elnevettem magamat.-Esetleg nem tudjátok, hogy hol vannak a többiek?-Zayn mogyoróbarna szemeibe néztem.

-Fingom nincs-rántotta meg hanyagul vállát Zayn. Én bólintottam egyet s csak kisétáltam az ajtón. Egy nagy üres terembe tévedtem, ahonnan autócsikorgás és valami fura hang jött ki. Bekukkantottam Louis egy targoncában ült s ide-oda cikázgatott vele, Niall pedig félmeztelen egy kis kétkerekű kézzel hajtható gépen száguldozott. (Nem tudom, hogyan hívják azt a csodagépet...-a szerk.)  Paul és az őrök próbálták megállítani őket, kevés sikerrel.

-Srácok, alig 10 perc van a koncert kezdetéig, és ti még itt hülyéskedtek félkészen.-hangjában hallatszott a fáradtság. Erre megálltak a fiúk, leugrottak róla majd rohantak az öltözőjük felé.


 Mielőtt kiléptünk volna a színpadra, a fiúk sok szerencsét kívántak egymásnak s nekem is, én pedig viszonoztam a kedvességet. A 'Kiss you' című számukkal robbantak be, mint a bomba. Csodálatosan és egyben megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen sikeres és csodálatos bandának lehetek részese hanem is teljesen, de valamilyen szinten igen...
 A fiúk amint belekezdtek a 'Little things' című dalukba, ezernyi kis fény volt látható az arénában, valami elképesztő, lélegzetelállító látvány! A hideg is kirázott mikor Niall elkezdte a szolóját, mire ráemeltem tekintetemet, ő is engem fürkészett. Gyorsan elkaptam tekintetemet, nem bírtam állni a sarat. Furcsa érzés költözött belém, tudom, hogy ha nem is annyira erős, de valamilyen érzéseket táplálok Niall felé. De ezt nem szabadna.....

Hosszan elgondolkodva néztem végig a több ezer rajongón ebben a hatalmas arénában. Egy valakin akadt meg a szemem. Ő lenne az? Egy kicsit hunyorogtam az ellenfény miatt s rájöttem, nem tévedek. Azzal a lánnyal találtam szembe magamat, aki annak idején összetört. Vagyis egy közülük. Éreztem ahogyan elkezdek szédülni, de még álltam a lábamon, padlót fürkésztem, képtelen voltam újra rá nézni. Ahogyan az emlékek, az a sok megaláztatás kezdett előtörni bennem, könnyeket éreztem szemeimben. Oh ne! Nem sírhatok előtte, nem lehet! Akkor ő nyerne. Liam észrevehettem, hogy nem minden oké, ezért odajött s ahogyan megérintett, mint az áramütés nyilalt belém, mire egy kicsit megugrottam.  Gyönyörű szemeiben aggodalmat véltem felfedezni. Egy kósza könnycsepp homályosította látásomat. Megsimogatta a hátamat, ami igen jól esett.

-Mi a baj?-suttogta s nyugtatásképpen egy halvány mosoly húzódott arcára.Nagy levegőt vettem.
-Tudod, meséltem, hogy voltak a barátaim... Akik.... megmondták, hogy nem akarnak velem találkozni...-abbahagytam, nem bírtam folytatni. Egy bólintással ösztönzött, hogy folytassam.- Az egyikőjük i-itt van.-dadogtam. Egy kicsit meglepődött, körültekintett majd szólásra nyitotta száját.

-Figyelj, Best. Tudom, hogy most ez neked fáj, hogy itt van, de tudod mit? Ő egy rajongónk, igaz?-aprót bólintottam.-Az is marad. Figyelj. Gondolj bele. Te itt állsz mellettünk, míg ő csak irígykedhet rád, hogy itt vagy mellettünk, álmai bandája mellett. Azaz te már most túlszárnyaltad őt, sokkal jobb vagy nála és erősebb. Ezt tudom.-belegondolva, teljesen igaza van.-Mutasd meg neki, hogy ki lett belőled, mutasd meg neki, hogy te értékesebb ember vagy.



Végre elkészültem vele, majdnem 2 hét kihagyás után, amiért nagyon szégyellem magamat, de belekezdtem egy új blogba és teljesen elfeledkeztem erről, amit nagyon röstellek, remélem meg tudok bocsájtani. :3
Remélem kapok azért pár visszajelzést! :) xx

♪14. fejezet♪

Sziasztok. Kaptam két kommentet, az egyikben megkérdezte a komment írója,hogy mikor lesz új rész. Hát most. :D Igaz megint eltelt vagy 1,5 hét az új rész óta, de őszintén megmondva, szörnyen beteg vagyok és egyszerűen erőm nem volt semmihez, képzelőerőm pedig egyenlő volt a nulla szintjével. :/
Elgondolkoztam a blog sorsáról, és arra jutottam, hogy egyenlőre szerintem 20 részesre tervezem, de ebből szerintem több lesz, mivel még nagyon sok mindent szeretnék beleírni, sokkal izgalmasabbakat, mint eddig. *-*
Akkor jó olvasást, és remélem, kapok 2-3 kommentet. :)) 



Tehát elkezdtem mesélni neki életem történetét.

-Nem is tudom, hol kezdjem el.-fújtam ki szaggatottan a levegőt.

-Ahonnan gondolod...-mosolygott rám szelíden.

-Akkor legyen mikor 11 éves voltam. Akkor történt nagyon sok minden. Ekkor volt egy vakbél gyulladásom, amit eleinte nem vettek észre s majdnem bele is haltam. De végül sikerült megmenteniük... Ilyenkor halt meg a papám, akit mindennél jobban imádtam. Ezután hónapokig csak szenvedtem. Ha rosszul voltam, akkor szörnyen rosszul voltam. olyan voltam mint egy csontváz. Egyrészt a műtétem, másrészt a papám miatt...-gördült le orcámon egy-két kósza könnycsepp.

-Best, én szóhoz sem jutok...-ámult el.

-Tudom, nem is kell.-mosolyodtam el félig, közben könnyeim csap úgy záporoztak.-14 éves koromban pedig olyan történt amit így utólag senkinek nem kívánnék. Még a legrosszabb embernek sem a világon.... Ekkor történt meg az, hogy még nyári szünet előtt, ballagás után még egyszer találkoztunk a barátaimmal, és ezután az alkalom után gyanúsan egyik sem akart velem beszélni. Egyik nap, arra lettem figyelmes, hogy az egyik "barátnőm" azt írta az egyik beszélgetős csoportunkba, hogy "Best-et nem hívom. Külön történet az oka." mint kiderült ez az üzenet nem oda szándékozódott írni...-néztem mélyen Liam szemébe, aki  figyelmesen hallgatta a mesedélutánomat.-Mindezek után rákérdeztem a lánynál, hogy mi a 'történet'. "Szépen" elmesélte, hogy ő nem bír engem elviselni, és, hogy soha többé nem akar velem találkozni. Ezek után nem tudtam elképzelni az életemet, a barátaim nélkül. Az egész elkövetkezendő nyarat egyedül, otthon töltöttem. Hónapokig sírtam, egyszerűen talán a mai napig sem tudtam ezt a dolgot feldolgozni. A mai napig keresem azt, hogy vajon miért? Persze ezt a szüleimnek nem mondtam el, így fogalmuk sem volt róla, hogy mi történik velem , miért nem járok el a barátaimmal. Néhány alkalommal elmentem egyedül valahova, hogy egy olyan 'Elmegyek a barátaimmal szórakozni.' elmenetel legyen, csak, hogy ne legyen feltűnő.-újra felpillantva Liam szemére, láttam ahogyan könnyek gyűlnek szemébe. Kezét kezemen éreztem, majd megölelt. Ami tényleg nagyon jól esett.

-De elég ennyi a szomorú napokból.-töröltem le kósza könnycseppemet.-mosolyodtam el.-Inkább menjünk el valahova. Hívjuk a srácokat is? Mit szólsz?-hirtelen támadt ötletem.

-Remek ötlet.-nevetett Liam. Fölráncigáltam a földről, és lefutottunk a fiúkhoz.

-Srácok! Mielőtt elkezdődne a koncert elmehetnénk valahova valamit csinálni.-azonnal minden szempár engem figyelt.

-Menjünk le a tengerpartra.-szólt Niall.

-Nagyon jó. Nincs is messze, és nagyon szép is.-egészítette ki Louis.

-Ááááh. Tengerpart?-vágtam olyan 'mi van' fejet.

-Miért? A legjobb kikapcsolódni.-szólalt fel végre Zayn is.

-Akkor mindenki menjen készülődni.-beszélt kicsit hangosabban Liam.

-Chaj...-forgattam meg szemeimet. Mindenki elkezdett készülődni. Kivéve a zenekar tagjai.

-Veletek mi van, srácok?-vontam fel egyik szemöldökömet.

-Tengerpart?-szólt meg Sandy.-Nem az én műfajom.

-Legalább valamiben egyetértünk.-nevettem el magamat.-De ha már egyszer én találtam ki, akkor muszáj mennem, bár nem a tengerpart a kedvenc helyem, hogy őszinte legyek. Akkor ti maradtok?

-Ja.-vágta oda Jon.

-És te, Josh?-mosolyogtam rá.

-Én szerintem megyek.-mosolygott vissza Josh.

-Akkor menjünk öltözni.-mutattam fel a plafonra. Olyan 'húzás fölfele' mutatással.
Feltrappoltam a szobámhoz majd benyitottam. Liam pont akkor vette át a felsőjét. Ezáltal gondolom kikövetkeztethető volt, hogy az igen csak kidolgozott teste elém tárult.

-Bocsi.-indultam volna ki, de visszarántott.

-Semmi baj. Már kész is vagyok.-vett fel egy pólót. Arcomban éreztem azt az égető érzést. Vörös lehetett a pofám mint a rák.
Liam arcán csak egy elégedett mosolyt láttam. Megforgattam a szememet.

-Inkább menj.-ütöttem bele izmába. Végre kiment az ajtón majd gyorsan levettem pizsamagatyámat majd a meleg miatt felvettem egy térdig érő fekete cicagatyát. Levettem a felsőm s felvettem egy fekete trikót. Ami nálam ritka szerelés volt. Mármint nem a színe miatt hanem, hogy az a trikó kicsit kivágottabb volt.

-Best! Gyere már!-hallottam meg Harry ordibálását.

-Jól van. Mindjárt. A biztonság kedvéért bedobtam egy törölközőt a táskámba. Már rohantam is lefelé ahol mindenki rám várt.

-Mehetünk.-bólintottam. Libasorban megindultunk ki a lifthez majd a liftből be gyorsan a kocsiba onnan pedig le a tengerpartra. Persze itt is voltak őrült rajongók, akik autogrammot és képet kértek a fiúkkal. Gyorsan lerendezték őket, majd megkérték őket, hogy ne híreszteljék el, hogy itt vagyunk. A lányok megígérték majd elmentek.
Mindenki elkezdett vetkőzni fürdőgatyára, én pedig ott álltam ruhába.

-Te nem hoztál fürdőruhát?-szinte kigúvadt Zayn szeme.

-Nem? Különben is. Mit érdekel az téged?-vontam fel egyik szemöldökömet.

-Csak mert,-lépett elém Harry-az emberek általában fürdőruhában mennek a tengerpartra.-vágott értelmes fejet.

-Ilyen felszerelésben nem lehet fürdeni.-csatlakozott hozzá Louis.

-Nem is mondtam, hogy fürdeni fogok.-rántottam meg vállamat.

-Pedig szívesen megnéztelek volna fürdőruhában.-kacsintott rám Josh.

-Te!-ütöttem bele vállába majd mind elnevettük magunkat.

-Na de most tényleg. Menjünk fürdeni.-mondta Zayn. Mindenki megindult Liam is intett, hogy menjek. De én csak ráztam a fejemet. Liam gondolt egyet, és visszafordult. Nem értettem. Hátrafordultam és Niallel találtam szembe magamat, akinek kaján vigyor ült ki szájára. Vészesen közeledni kezdett hozzám, emiatt én elfutottam, és ennél fogva már Liam és Niall is sebesen futott utánam, sajnálatomra elkaptak, így Liam a lábamat, Niall pedig a felső testemnél fogott meg s így vittek a víz felé én csak nevettem, kapálóztam és sikoltoztam. A többiek is csatlakoztak 'elfogóimhoz' és bevittek a víz mélyebb részére. Ott lendítettek egyet-kettőt rajtam, majd behajítottak a mély vízbe.

*Harry szemszöge*

Behajítottuk Best-et a vízbe, majd vártuk, hogy feljöjjön. De nem jött. Niall és Liam egymásra néztek és azonnal utána vetették magunkat a vízbe.



Remélem megajándékoztok 1-2 kommenttel és ezúttal valami olyasmi komit szeretnék, amiben elmondjátok, hogy szerintetek pl 'Jól alakulnak a szálak?' Kb ilyenekre gondoltam. Remélem tetszett! A billentyűzet legyen veletek! :) xx

♪13. fejezet♪

Újabb 3 kommentet kaptam. :) Eddig azt hittem,hogy nem kaptam, de nem néztem, és emiatt ti nem kaptatok új részt, az én hibámból. Nem tudjátok, emiatt mennyire utálom magamat. Bocsánat skacok!!!!! :/
De ez egy kicsit hosszabb rész lett az átlagnál, remélem kiengesztelhetlek titeket. :) 
Jó olvasást, és a billenntyűzet legyen veletek! :) xx

-Úristen! Mit csinálsz?-bújtam ki jobb oldalt alóla.-Mit csinálunk? Neked barátnőd van.-fogtam meg fejemet s lehuppantam az ágy szélére.

-Annyira sajnálom, Best. Én ne, akartam. Csak elkapott a hév.-nézett mélyen a szemembe gyönyörű barna szemeivel.

-Most én...-rohantam ki a szobából, egyenesen a hallba ahonnan kirohantam az utcára. Csak rohantam és csak rohantam, míg be nem értem egy sötét sikátorba. ahol néhol be-be szűrődött egy kis napfény. Félúton összerogytam a kimerültségből s a falhoz kúsztam.-Hogyan lehetek ekkora egy mocsok, undorító ember?-ordítoztam magammal. Megcsinálom ugyanezt Harry-vel, Niall-el és még Liam-mel is? Milyen egy undorító ember képes ilyesmire?!?!?-könnyeim egyre jobban hullottak. Mikor már megnyugodtam, feltápászkodtam, s elindultam abból az irányból amerről jöttem. Már rég besötétedett, ami valljuk be nem egy előny egy nő számára.... Erősen dörzsöltem karjaimat hiszen még ráadásul hideg is volt. Óvatosan, szemfülesen figyeltem, kik vannak körülöttem.

-Best.-hallottam egy rekedt hangot a hátam mögül. Megfordultam s zöld csillogó szemekkel és némi göndör tincsekkel találtam szembe magamat.

-Harry?

-Ez a nevem, ne koptasd.-égett rá arcára a fülig érő mosolya.

-Bolond.-mosolyodtam el én is.

-Fázol?-kérdezte.

-Nem.-szinte dideregtem.

-Igazán tökös csaj vagy.-vette le pulcsiját s ráterítette a vállamra. Rajta csak egy trikó volt s kibukkantak kidolgozott izmai.

-Köszi.-dobtam neki egy mosolyt.-De hogy-hogy kijöttél ide? Kitől tudtad, hogy itt vagyok?

-Best.... Egy közösségben élünk, Liam mondta el. Azt mondta csúnyán összevesztetek, én pedig felajánlottam,hogy érted jövök,. Ő megmondta, merre futottál...

-Oh...

-Figyelj csak... Mégis min vesztetek össze?-vonta fel egyik szemöldökét.

-Nem szeretnék beszélni róla.-sütöttem le szemeimet.

-Ugye tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz?

-Persze. De siessünk, mert 'majd megfagyok.-húztam összébb magamon Harry iszonyat jó illatú pulcsiját.

-Azt hittem, nem fázol.-vágott ide egy fintort. Én csak féloldallal meglöktem, mire ő egy kicsit meginogott. Így folytattuk tovább utunkat. De egyre jobban nem akartam 'haza' menni... Mikor odaértünk, összeszorult a gyomrom, s nagyon reméltem,hogy Liam már rég alszik. Az ajtó elé érve, Harry-re pillantottam, ajkairól pedig azt olvastam le,hogy: 'Sok szerencsét.' egy mosollyal egybekötve. Visszafordultam az ajtóhoz s szépen lassan komótosan benyitottam sötétségre számítottam, de világosságot találtam. Laim a falhoz volt dölve egyik lába föl volt húzva, amint beléptem a szobába, felpattant s odarohant hozzám.

-Úr isten! Jól vagy? És hol voltál? Én utánad akartam menni, de jobbnak láttam, ha Harry-t küldöm...

-Liam, ezt nem most szeretném megvitatni.

-Csak kérlek, halgass meg!-mondta hangosabban ezt a mondatot.-Best, én nem akartam. Nem érted? Elragadott a hév. De nem történt semmi. Nem igaz,hogy ezt nem tudod megérteni.

-Még te vagy megsértődve?-kerekedtek ki a szemeim.-Basszus, meg akartál csókolni. És ha nem teszek ellene akkor meg is csókolsz.-iszonyatosan dühös voltam. A mai nap után csak sírni támadt volna kedvem, de nem tehetem.

-Mondtam, hogy sajnálom. Oké? Nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, és nem tudom megváltoztatni a múltat. Különben is, nincs miért bocsánatot kérnem, elvégre semmi nem történt.-ordításból átment a 'nem érdekel' stílusba.-Jó éjszakát.-nyitotta ki az ajtót, majd csapta be erősen. Majd' szét robbantam a dühtől. Levetettem magamat az ágyra, majd forgolódások közepette elaludtam.

*Reggel*

-Sziasztok.-tántorogtam le a konyhába felöltözve, még kicsit álmosan. Körülnéztem, de nem találtam Liam-et. Talán nem is baj. Még mindig haragszom rá. Bolond egy gyerek.

-Szia.-köszöntek vissza kórusban. Semmihez nem volt kedvem. Pedig ma koncert és nagyon nem jó ez így, hogy Liam-mel fasírtba vagyunk. Bár azt kijelenthetem, hogy nagy hülyeséget csinált, azaz akart csinálni. Akkor mi lett volna Daniellel?
 Mikor visszamentem a szobámba, egy igen különös dolog fogadott. Lim ült a földön, és egy rózsaszín borítású, régi kis naplót olvasott, ami az enyém.

-Te mi a fészkes fenét csinálsz?-rohantam oda hozzá és téptem ki a kezéből a naplómat. Választ nem kapva újra megkérdeztem.-Mit csinálsz a naplómmal? Rohadtul nincs hozzá közöd. Nincs jogod beleolvasni.-ordítoztam vele.

-Tudom, tudom, de ki volt esve a bőröndödből, és pont itt volt kinyílva...-mutatott rá a kezemben lévő tárgyra.

-Persze, és magától fel is olvasta, nem? Hogy lehetsz ilyen köcsög?-rogytam le az ágyra, és könnyeim csak potyogni kezdtek.

-Annyira sajnálom, Best. Mindent. Annyira hülye vagyok, és ostoba, és rossz. Nagyon rossz ember. De amit olvastam, Best, az nem volt mindennapi... Láttam AZT a két oldalt...

-Nem tudtam,hogy ilyeneket kellett átélned. Annyira sajnálom, ilyet senkinek sem lenne szabad átélnie...-ült le mellém.

-Ez van.-töröltem le könnyeimet.-De ez csak két oldal. Nem tudsz te igazából semmit az én életemről...-meredtem a földre.

-Akkor kérlek, mondd el. Bennem megbízhatsz..-fogta meg a kezemet. Tekintetemet arcára irányítottam, várakozóan nézett rám. Tehát elkezdtem életem történetét.

Remélem, jó pár embernek elnyeri a tetszését. :)

Azt meg végképp remélem, hogy ez alkalommal is meglesz a 3 komment. Többet komizni is ér! ;) :D <3 xx

♪12. Fejezet♪

Gyerekek... Eszméletlenül boldog vagyok! :')
Kaptam 4 kommentet, (*-*) és a látogatók száma pedig majdnem eléri az 1400-at. (!!!!!) 
Szóval csak meg szeretném köszönni nektek ezt a hatalmas támogatást! Eszméletlenül boldog vagyok! Köszönöm! :) xx
Nem is húzom tovább a szót: A billentyűzet legyen veletek! xx



*2 hónappal később*

-Mindent odacsomagoltál?-kérdezte Bridgit nagyon elgondolkodva.

-Igen.-sóhajtottam egy nagyot.

-Nagyon fogsz hiányozni.-ölelt át.

-Nem megyek el sok időre. Különben is, lesznek szünetek. Akkor pedig találkozhatunk.-öleltem én is magamhoz.-Tudod, hogy szeretlek.

-Igen, csak nem mondod.- húzta mosolyát még szélesebbre.

-Ilyen vagyok.- indultam meg kifelé az ajtón majd integetve beszálltam a taxiba mi a repülőtérre vitt. Ez lesz az első repülésem, így eléggé félek egy kicsit. Persze a fiúk már vagy 200-szor repültek...-merültem el gondolataimban. Nagy gondolkodásomat végül a sofőr szakította meg, avval az indokkal,hogy megérkeztünk. Kifizettem, majd bementem a váróba s megkerestem a fiúkat, ami viszont kisebb bonyodalmakkal járt, mert mikor végre megtaláltam őket, akkor számomra ismeretlen őrök utamat állták, majd végre beleegyeztek abba,hogy a fiúk döntsenek arról, hogy tényleg ismernek-e. Louis-t hívták oda, mire ő persze, azt mondta, hogy ismernek engem.

-Köszi.-fújtam ki a levegőt.

-Semmiség. -simította végig a hátamat.

-Elképesztő, hogy mennyire védenek titeket.-meredtem a földre, majd Louis-ra néztem.

-Hisz ez a dolguk.-mosolyodott el.

-Sziasztok.-köszöntem oda a srácoknak.-Mi a helyzet?-böktem oldalba Harry-t.

-Semmi, semmi.-vigyorgott. Én csak megvontam a vállamat s Niall-re pillantottam, aki enyhén szólva: rühell engem. Annyira utálom ezt. Amióta volt az a csók kettőnk közt, azóta láthatóan utál, főleg, hogy megmondtam neki, hogy egyszerűen nem lehetünk együtt. Persze ezt nem érti meg...

-A Skóciába induló gép utasai kérem fáradjanak a 3-as kapuhoz s készüljenek fel a beszállásra.-szólalt meg a számomra irritáló, nyápic, női hang. Mi szedtük a sátorfánkat és a biztonsági ellenőrzéseken átmenve felszálltunk a gépre s elfoglaltuk a helyünket. Én szerencsémre Niall és Harry között kaptam helyet... Remélem az irónia érezhető volt...
 Rettegtem a felszállásnál,-ami rendesen meglátszott rajtam- hiszen ez az első.

-Jól vagy?-fordult hozzám fél oldalával Harry.

-Igen. Persze. Csak ez az első repülésem és egy kicsit izgulok. Ennyi az egész.-néztem szemeibe.

-Rendben.-mosolygott. Fél útig csak megmerevedve ültem ott s csak néztem ki a fejemből. Majd eszembe jutott, hogy zenét is tudnék hallgatni, így elővettem a fülesemet és az mp4-emet, bedugtam a fülembe s elindítottam a fiúk Little things c. számát. Teljes átéléssel  hallgattam míg meg nem inogott a gép s én hülye, egyből Niall kezéhez kaptam a bal kezemmel. Egyből elöntötte a pír az arcomat.

-Bocsi.-nem néztem szemébe, csak a földet fürkésztem.

-Semmi.-éreztem hátamon a tekintetét, de nem fordultam meg. Liam-re tekintettem aki csak rázta a fejét. Ő sem érti Niall viselkedését. Pontosabban nagyjából megérti, de Niall-nek nem kéne velem ennyire ridegnek lennie.

 Az út többi része szó nélkül telt. Senki nem beszélgetett senkivel, mindenki csinálta a saját kis dolgát, mire végre megérkeztünk. Nagyot nyújtózkodtam, összeszedtem a cuccaimat és már szálltam is le a gépről. Kilépve a főkapunk rajongók százai álltak ott. Egyből felsikoltottak, mikor meglátták mellettem Liam-et. A biztonsági őrök körbe vettek minket s nagy nehezen kisebb ruhatépéssel odavittek minket a taxihoz. Egyből bepattantunk s egyenesen a szállodához süvítettünk. Útközben hosszasan elbeszélgettem Liam-mel. Ő az aki talán a legeslegjobban meg tud érteni és még a dolog férfi részét is. Nem úgy mint egy lány...
 Mikor megérkeztünk, rajongók hada várt minket. De a biztonsági őrök egyből a segítségünkre siettek. Belépve a szállodába kicsit kifújtuk magunkat hiszen enyhén szólva szűkös volt a hely odakint. Szépen lassan a banda többi tagja is-beleértve Josh-t, Jon-t és a zenekart is- megérkeztek. Bejelentkeztünk majd Paul elmondta a szobabeosztást.

-Liam, te kapod Best-et, mert te megbízható vagy, és úgy érzem, jóba is vagytok.-mosolygott rám Paul majd visszatekintett Liam-re. Én is elejtettem egy halvány mosolyt.-Harry mellé Niall megy. Zayn, te kapod Louis-t. Srácok, ti mentek mind egy szobába. Sikerült foglalnom nektek egy nagyobb szobát.-fordult oda a zenekarhoz.- Remélem mindenkinek megfelel a beosztás.-kijelentésére mindannyian bólintottunk. Elindultunk a szobáink felé majd mikor benyitottam a mi szobánkba, elámultam. Hatalmas szoba, -mellesleg jó csicsás- 2 francia ággyal.

-Uram, kérem , megfelel önnek ez az 5 csillagos luxus szálloda, ami 4-szer nyerte el az 'Év Szállodája' díjat? Van jakuzzi, edzőtermünk és uszodánk is.-kezdtem el francia akcentussal beszélni, felvettem a komor fejet, eljátszva egy komornyikot. Liam csak szakadt a nevetéstől mire belőlem is kitört a rég tartogatott jóízű röhögés.

-Esküszöm bolond vagy.-törölgette szemét Liam.

-Ez van.-vontam meg a vállamat, egy kis suhintással lelöktem Liam-et az ágyra, vagyis akartam, mert mellé sikerült, így csak egy koppanást halottam s rögtön odarohantam hozzá, hogy megnézzem, lett-e baja. Keserű arcát meglátva, azonnal leguggoltam hozzá.

-Úristen! Mid fáj?-tapogattam meg karját.

-Itt fáj.-mutatott buksijára.-Bibisz lett.-játszotta az óvodást.

-És egy gyógypuszitól jobb lesz?

-Hát taján.-tekergőzött össze-vissza. Én csak elmosolyodtam s megkapta a gyógypusziját.

-Bolond. Megijedtem, te kis mocsok. csíptem fenéken.

-Áúúúúúúúúúúúúúúú.-sikoltott fel.-Ezt most visszakapod.-azon nyomban megfogott, a hátára dobott s az ágyra fektetett és elkezdett csikizni.

-Neeeeeeeeeeeeeeeee! Kérleeeeeeeek!-sikoltoztam. Nem bírtam. Csak nevettem és csak nevettem, mire végre leállt még kapott egy végső csapást a mellkasába. Észre sem vettem, hogy arca pár centire volt az enyémtől s szája sebesen közeledett az enyémhez...



Mára ennyi lenne. Ha szeretnétek látni a folytatást, billentyűzetet elő s komira fel! :) xx

♪11. fejezet♪

Nem kapok sokszor visszajelzéseket, csak ha akkor ha """fenyegetőzöm""" a blog bezárásával. Ezek szerint amúgy senkinek sem 'fontos' ez a blog vagy nem igazán érdekel titeket. Bár ti tudjátok. Ezek szerint nincs sok értelme folytatnom...

Szóval valószínűleg ennyi... De ti döntitek el,hogy legyen-e folytatása vagy sem....

Amint elhúzódtunk egymástól Niall szája sebesen kezdett közeledni az enyéimhez...

Leblokkoltam. Csak mereven álltam és csak pislogtam... Amikor ajka már súrolták az enyéimet hirtelen nyílt az ajtó és éppen Harry lépett be, mire mi gyorsan szétugrottunk.

-Ti mit csináltok??????-emelte fel két oktávval a hangját.

-Khmmmm.-vakarta meg tarkóját Niall. Én pedig csak álltam...-Semmit.... Miért jöttél?

-Igazából Best-hez jöttem.-nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Akkor én megyek is. -vetett rám egy utolsó pillantást Niall. Én pedig csak bólintottam. Majd mikor bezáródott az ajtó, Harry felé fordítottam orcám.

-Én csak gratulálni szerettem volna.-vakarta meg tarkóját.

-Ömm. Köszi.-mosolyodtam el. De biztosan nem csak ezt szeretné...-Böktd ki.-löktem meg egy kicsit, mire ő meginogott.

-Ja semmi. Semmi.-mire megszólaltam volna, már be is csukódott az ajtó. Csak ledermedve álltam és gondolkodtam a történteken. Niall kishíján megcsókolt, Harry pedig... Nem tudom mi van Harry-vel. Az ösztöneim azt sugallták,hogy menjek és derítsem ki. Így utána rohantam. Amint utólértem, megragadtam csuklóját s visszarántottam. Ahogyan megfordult az pont elég volt ahhoz,hogy ajka az enyémre találjon. Rátapadt ajkaimra engem pedig elragadott a pillanat heve így visszacsókoltam. Heves csókcsatába kezdtünk majd feleszmélve gyorsan elugrottam tőle.

-Sajnálom....-nézett azokkal a gyönyörű szemeivel.

-Úristen. Ezt nem lett volna szabad.-ráztam fejemet. Szólásra nyitotta a száját de én nem bírtam,így elrohantam vissza az öltözőmbe. Becsaptam az ajtót majd lecsúsztam az ajtóhoz. Összekuporodtam.

-Best. Kérlek nyisd ki.-rángatta a kilincset Harry.-Ezt mindenféleképpen meg kéne beszélnünk. -nem tágított.

-Harry, kérlek most menj el.-hangom elcsuklott majd halottam,hogy nagy léptekkel elmegy. Mély gondolkodásba kezdtem.

-Ez nem lehet igaz. Ma konkrétan majdnem csókolóztam Niall-el, de ezt Harry-vel meg is tettem... De azok a csókok. -hunytam le szememet majd újra átéltem amit Harryvel csináltunk...- De nem. Ez nem lehet. Én nem tudom mit érzek... Se Niall se Harry iránt.... Egyáltalán mit keresek én itt? Ez nem az én világom.-gördült le egy könnycsepp az orcámon... Majd valaki kopogtatott. Mire én gyorsan letöröltem azt a kósza könnycseppet.

-Ki az?

-Best. Beszélnünk kellene.-hallottam meg Niall hangját.

-Ez most komoly!?-hangzott el fejemben a kérdés.-Most légyszíves hagyj egy kicsit békén.-olyan bűntudatot éreztem, mint még soha.

-Kérlek. Ezt meg kell beszélnünk.-nagyot sóhajtottam, felálltam majd kinyitottam az ajtót, beengedtem s utána rögtön vissza is csuktam. Lesütött szemmel fürkésztem a padlót... Az a bűntudat még mindig bennem van....

-A... Majdnem csókról szeretnék beszélni....-emelte fel buksiját. Pillantásomat gyönyörű szemére emeltem.

-Figyelj Niall, az csak egy majdnem csók volt. Szerintem el kéne felejtenünk.-mire ő elkapta tekintetét.-Nem lehet semmi. Oké?

-Best. Tudom,hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem,hogy kedvellek... Sőt, ez több annál.-húzta mosolyra ajkait.

-Ezt még nem tudhatod. Nem is ismersz. Fogalmad sincs arról,hogy ki...-mondandómat nem tudtam befejezni hiszen puha szájával ajkamra tapadt. Mire én gyorsan feleszmélve kicsit ellöktem, így ajkaink szétváltak.-Ezt, ezt nem lehet.

-Sajnálom...-nézett rám.

-Csak ne kérjem mindenki bocsánatot egy-egy csók után.-szaladt ki gyorsan a számon, mit azonnal megbántam.

-Te...Te miről beszélsz?-nézett rám kérdően.

-Semmiről. Vagyis Harryvel is csókolóztam. Vagyis ő támadott le, én pedig visszacsókoltam...-sütöttem le szememet. Ő tekintetemet kereste majd hirtelen fogta magát és nagy lárma közepette kisuhant az öltözőmből.

                                                             ***

-Olyan bűntudatot érzek, ami szinte már felemészt engem.-zúdítottam rá az egész mindenséget.

-Talán beszélned kéne velük.-nézett szemembe.

-De ez nem ilyen egyszerű. Fogalmam sincs arról,hogy mit mondjak nekik. Niall-t szerintem szörnyen megbántottam, Harry pedig.... Harry-vel semmi nem szabadott volna történnie...

-Akkor talán majd én megpróbálom.

-Köszönöm, Liam.-öleltem végül át őt.

-Viszont nekem mennem kéne.-simogatta meg vállamat.-Szia.

-Szia.-És még egyszer köszönöm.-válaszul egy mosolyt kaptam. Kiment az ajtón majd engem megint elkapott a gondolkodhatnék. Csak pörgött az agyam. Valami kis 'bocsánatkérő' vagy inkább 'magyarázkodó' szöveget próbáltam összerakni. Egészen odáig míg meg nem csörrent a telefonom. Mire én kikeltem a pihe-puha kanapéból s rohantam a telefonért.

-Haló?
-Szia, Best.-hallottam rekedtes hangját.-Szeretnék beszélni veled. Ez megoldható?

-Ömmm. Igen. Meg kéne beszélnünk a dolgokat.

-Akkor találkozhatnánk mondjuk a Startbucks-ban. Mondjuk egy óra múlva?

-Oké. Ott leszek.

-Akkor szia.

-Szia.-tettem le a telefont. Akkor Harry-vel lerendezem. Viszont Niall-el nehezebb lesz. Hiszen őt megbántottam és talán ő iránta komolyabb érzéseim is vannak.....
De akkor most a fókuszpontban Harry...



Remélem,hogy tetszett nektek ez a rész, és azt végképp remélem,hogy kapok pár komit. :) xx
               

♪10. Fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék egy újabb résszel. Amire az az egy komment motivált amit kaptam. De nagyon nagyon örülnék, ha nem csak egy embertől kapnék kommenteket! :)
Mert nem azt kérem,hogy olyanokat írjatok: "Imádom a blogodat." Meg hasonlókat, hanem kritikákat illetve véleményeket! :)
Jó olvasást! =) xx



~Néha mindannyiunknak szükségünk van egy támaszra, egy jó barátra, aki ott van mellettünk, ha baj van.


 Újabb koncertre készülünk, ami két nap múlva lesz, bár egy kisebb arénaban, de koncert lesz. Megint egy próbát tartunk, de ez valahogy más.
 Niall ki van készülve a sok utálkozó miatt, főleg amiatt,hogy a rosszakarók mindenféles hülyeséget mondanak róla. Azt,hogy: "Csúnya, nincs hangja és,hogy őt szeretik a legkevésbé."
Amit én tényleg nagyon át tudok érezni. Nem egyszer megkaptam jó pár olyan szót, ami beleégett az emlékezetembe. Amitől soha nem szabadulok.
Mindannyian próbáljuk valahogyan vígasztalni, de nem igazán sikerül. Engem sem vígasztalt senki, mikor bántásokat kaptam. Csak egymagam voltam. De szerencsére itt van mellette 4 csodálatos srác , 4 jóbarát, 4 testvér. Akik jóban-rosszban kiállnak mellette...

*2 nap múlva, a koncert előtt*

Lou Niall haját csinálta, utána következtem én. Felzselézte a haját s kapott egy kis hajlakkot is.

-Igazán szexi. Várjunk csak. Miket hordok itt össze!?-Ráztam meg a fejemet. Kiverve fejembòl ezeket a gondolatokat.

Olyan kedvetlen volt Niall, hogy ez már nekem volt rossz. Valahogyan a körülöttem lévő emberek érzelmileg hatással vannak rám. Lou miután megcsinálta a hajamat, kiment, én pedig odaültem Niall mellé, a zongorához. Ő csak unottan nyomogatta gombjait.

-Figyelj... Niall.-rámemelte gyönyörű kék íriszeit én pedig mélyen a szemébe néztem, ami tele volt fájdalommal...-Tudom,hogy nehéz, mert nagyon is tudom,hogy milyen érzést.-néztem el.

-Szerintem ne is próbálkozz...-hajtotta le buksiját.

-Niall. Nem mindegy. Néha jó ha van mellettünk egy támasz. Aki mindig itt van mellettünk. Próbáld meg kizárni a külvilágot. Akik ezeket a dolgokat mondták rád, azok utálnak téged, és utálják a bandát. Hogy miért utálják? Azért mert féltékenyek. Féltékenyek arra, amit te elértél már ilyen fiatalon. Mert ők irigyek, hogy ilyen hangod s külsőd van. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, ami itt van belül.-helyeztem kezemet szíve helyére.-Hogy milyen a lelked,hogy mekkora a szíved. És hidd el, hogy te igazán jó ember vagy.

-Köszönöm.-ölelet meg majd adott egy puszit arcomra, amitől én elmosolyodtam. Talán sikerült hatnom rá. Gyorsan felpattant mellőlem s kiment az ajtón, de mielőtt kiment volna, visszatekintett s rám mosolygott majd becsukta maga után az ajtót.

-5 perc! -kiáltott be Paul.

Így én is felpattantam s már futottam is a színpadra. Felvettem a gitáromat, majd vártam a kezdést.

[Ezt közben hallgassátok. Így lesz teljes az élmény. http://m.youtube.com/index?gl=HU&hl=hu&desktop_uri=%2F%3Fgl%3DHU%26hl%3Dhu  ]

Elkezdődtek a legelső akkordok így feleszmélve elkezdtem pengetni a gitárt. Most a Little things-el kezdtünk. Ami határozottan a kedvenceim közé tartozott. Zayn kezdte, Liam pedig folytatta. Annyira jó volt hallgatni....
Mikor Niall jött, az egész aréna őrűlt sikoltásba kezdett. Az egész szólójából alig lehetett hallani valamit. Niall-nek könnyekbe úsztak szemei, amire nekem is könnyes lett a szemem.

-Csodálatosak vagytok, skacok!-mondta Niall, könnyeivel küszködve. Mire újabb hatalmas sikítások vették kezdetüket. Harry közelebb ült Niallhez mire már Niall nevetésbe vezette át könnyeit.
Így beleondolva nem is tudom elképzelni, hogy hogy lehet bántani egy ilyen csodálatos embert...
A koncert végül jól végződött. Mindenki boldog volt. Odamentem Niallhez keresve tekintetét mire minden figyelmét nekem szentelte.

-Na? Jobban van Best spáciense?-nevettem el a végén magamat mire ő is társult hozzám.

-Igen.-vett egy nagy levegőt.-Határozottan.-nézett gyönyörű szemeivel szemeimbe.-Mégegyszer köszönöm.-ölelt meg a végén. Egy kicsit megszeppenve ám de visszaöleltem.