Gyerekek... Eszméletlenül boldog vagyok! :')
Kaptam 4 kommentet, (*-*) és a látogatók száma pedig majdnem eléri az 1400-at. (!!!!!)
Szóval csak meg szeretném köszönni nektek ezt a hatalmas támogatást! Eszméletlenül boldog vagyok! Köszönöm! :) xx
Nem is húzom tovább a szót: A billentyűzet legyen veletek! xx
*2 hónappal később*
-Mindent odacsomagoltál?-kérdezte Bridgit nagyon elgondolkodva.
-Igen.-sóhajtottam egy nagyot.
-Nagyon fogsz hiányozni.-ölelt át.
-Nem megyek el sok időre. Különben is, lesznek szünetek. Akkor pedig találkozhatunk.-öleltem én is magamhoz.-Tudod, hogy szeretlek.
-Igen, csak nem mondod.- húzta mosolyát még szélesebbre.
-Ilyen vagyok.- indultam meg kifelé az ajtón majd integetve beszálltam a taxiba mi a repülőtérre vitt. Ez lesz az első repülésem, így eléggé félek egy kicsit. Persze a fiúk már vagy 200-szor repültek...-merültem el gondolataimban. Nagy gondolkodásomat végül a sofőr szakította meg, avval az indokkal,hogy megérkeztünk. Kifizettem, majd bementem a váróba s megkerestem a fiúkat, ami viszont kisebb bonyodalmakkal járt, mert mikor végre megtaláltam őket, akkor számomra ismeretlen őrök utamat állták, majd végre beleegyeztek abba,hogy a fiúk döntsenek arról, hogy tényleg ismernek-e. Louis-t hívták oda, mire ő persze, azt mondta, hogy ismernek engem.
-Köszi.-fújtam ki a levegőt.
-Semmiség. -simította végig a hátamat.
-Elképesztő, hogy mennyire védenek titeket.-meredtem a földre, majd Louis-ra néztem.
-Hisz ez a dolguk.-mosolyodott el.
-Sziasztok.-köszöntem oda a srácoknak.-Mi a helyzet?-böktem oldalba Harry-t.
-Semmi, semmi.-vigyorgott. Én csak megvontam a vállamat s Niall-re pillantottam, aki enyhén szólva: rühell engem. Annyira utálom ezt. Amióta volt az a csók kettőnk közt, azóta láthatóan utál, főleg, hogy megmondtam neki, hogy egyszerűen nem lehetünk együtt. Persze ezt nem érti meg...
-A Skóciába induló gép utasai kérem fáradjanak a 3-as kapuhoz s készüljenek fel a beszállásra.-szólalt meg a számomra irritáló, nyápic, női hang. Mi szedtük a sátorfánkat és a biztonsági ellenőrzéseken átmenve felszálltunk a gépre s elfoglaltuk a helyünket. Én szerencsémre Niall és Harry között kaptam helyet... Remélem az irónia érezhető volt...
Rettegtem a felszállásnál,-ami rendesen meglátszott rajtam- hiszen ez az első.
-Jól vagy?-fordult hozzám fél oldalával Harry.
-Igen. Persze. Csak ez az első repülésem és egy kicsit izgulok. Ennyi az egész.-néztem szemeibe.
-Rendben.-mosolygott. Fél útig csak megmerevedve ültem ott s csak néztem ki a fejemből. Majd eszembe jutott, hogy zenét is tudnék hallgatni, így elővettem a fülesemet és az mp4-emet, bedugtam a fülembe s elindítottam a fiúk Little things c. számát. Teljes átéléssel hallgattam míg meg nem inogott a gép s én hülye, egyből Niall kezéhez kaptam a bal kezemmel. Egyből elöntötte a pír az arcomat.
-Bocsi.-nem néztem szemébe, csak a földet fürkésztem.
-Semmi.-éreztem hátamon a tekintetét, de nem fordultam meg. Liam-re tekintettem aki csak rázta a fejét. Ő sem érti Niall viselkedését. Pontosabban nagyjából megérti, de Niall-nek nem kéne velem ennyire ridegnek lennie.
Az út többi része szó nélkül telt. Senki nem beszélgetett senkivel, mindenki csinálta a saját kis dolgát, mire végre megérkeztünk. Nagyot nyújtózkodtam, összeszedtem a cuccaimat és már szálltam is le a gépről. Kilépve a főkapunk rajongók százai álltak ott. Egyből felsikoltottak, mikor meglátták mellettem Liam-et. A biztonsági őrök körbe vettek minket s nagy nehezen kisebb ruhatépéssel odavittek minket a taxihoz. Egyből bepattantunk s egyenesen a szállodához süvítettünk. Útközben hosszasan elbeszélgettem Liam-mel. Ő az aki talán a legeslegjobban meg tud érteni és még a dolog férfi részét is. Nem úgy mint egy lány...
Mikor megérkeztünk, rajongók hada várt minket. De a biztonsági őrök egyből a segítségünkre siettek. Belépve a szállodába kicsit kifújtuk magunkat hiszen enyhén szólva szűkös volt a hely odakint. Szépen lassan a banda többi tagja is-beleértve Josh-t, Jon-t és a zenekart is- megérkeztek. Bejelentkeztünk majd Paul elmondta a szobabeosztást.
-Liam, te kapod Best-et, mert te megbízható vagy, és úgy érzem, jóba is vagytok.-mosolygott rám Paul majd visszatekintett Liam-re. Én is elejtettem egy halvány mosolyt.-Harry mellé Niall megy. Zayn, te kapod Louis-t. Srácok, ti mentek mind egy szobába. Sikerült foglalnom nektek egy nagyobb szobát.-fordult oda a zenekarhoz.- Remélem mindenkinek megfelel a beosztás.-kijelentésére mindannyian bólintottunk. Elindultunk a szobáink felé majd mikor benyitottam a mi szobánkba, elámultam. Hatalmas szoba, -mellesleg jó csicsás- 2 francia ággyal.
-Uram, kérem , megfelel önnek ez az 5 csillagos luxus szálloda, ami 4-szer nyerte el az 'Év Szállodája' díjat? Van jakuzzi, edzőtermünk és uszodánk is.-kezdtem el francia akcentussal beszélni, felvettem a komor fejet, eljátszva egy komornyikot. Liam csak szakadt a nevetéstől mire belőlem is kitört a rég tartogatott jóízű röhögés.
-Esküszöm bolond vagy.-törölgette szemét Liam.
-Ez van.-vontam meg a vállamat, egy kis suhintással lelöktem Liam-et az ágyra, vagyis akartam, mert mellé sikerült, így csak egy koppanást halottam s rögtön odarohantam hozzá, hogy megnézzem, lett-e baja. Keserű arcát meglátva, azonnal leguggoltam hozzá.
-Úristen! Mid fáj?-tapogattam meg karját.
-Itt fáj.-mutatott buksijára.-Bibisz lett.-játszotta az óvodást.
-És egy gyógypuszitól jobb lesz?
-Hát taján.-tekergőzött össze-vissza. Én csak elmosolyodtam s megkapta a gyógypusziját.
-Bolond. Megijedtem, te kis mocsok. csíptem fenéken.
-Áúúúúúúúúúúúúúúú.-sikoltott fel.-Ezt most visszakapod.-azon nyomban megfogott, a hátára dobott s az ágyra fektetett és elkezdett csikizni.
-Neeeeeeeeeeeeeeeee! Kérleeeeeeeek!-sikoltoztam. Nem bírtam. Csak nevettem és csak nevettem, mire végre leállt még kapott egy végső csapást a mellkasába. Észre sem vettem, hogy arca pár centire volt az enyémtől s szája sebesen közeledett az enyémhez...
Mára ennyi lenne. Ha szeretnétek látni a folytatást, billentyűzetet elő s komira fel! :) xx
