♪9. Fejezet♪

Sziasztok!
Az előző részhez sajnos nem kaptam kommenteket... Ami megmondom őszintén egy kicsit fájt... :(
Mert tényleg szívvel-lélekkel csinálom, de ha nem kapok visszajelzést akkor nem biztos,hogy megéri....

~A dolgok néha jóra fordulnak. Vagy mégsem?



 A koncert után szépen békésen ballagtam haza, még az emlékeket feldolgozva amit itt szereztem. Valami eszméletlen jó volt....Már csak pár méterre voltam a lakásomtól.
Valami furcsa dolgot éreztem. Mintha követnének... Ezért szépen lassan hátrafordultam, de nem láttam senkit. Így folytattam tovább utamat. Mikor újra hátranéztem egy fekete szakadt ruhás pasast láttam, így szó nélkül futásnak eredtem, hátha lerázom, de nem sikerült. Elkapott s a földre rántott, de nem hagytam magamat így fordulatból behúztam neki egyet. Mire ő egy kicsit meginogott s felbőszülve felpofozott ami folytán égni kezdett az arcom, de ez sem érdekelt. Fogtam lelöktem a földre és csak ütöttem.

*Liam szemszöge*

Best ott hagyta a telefonját,így gondoltam utánaviszem. Hiszen így legalább talán jobban megismerhetem.
-Mit látnak szemeim???-suttogtam magamban. Egy verekedő nőt s férfit láttam. Szó nélkül odafutottam s lerángattam a férfit a nőről. S gondolkodás nélkül behúztam neki egy akkorát,hogy a hideg kőre csapódott s elájult. Felsegítettem a hölgyet , aki Best volt. Szóhoz sem jutottam arcán egy hatalmas tenyérnyom volt, a szája pedig szét volt repedve....

-Úristen! Jólvagy?-képedtem el.

-Persze jól vagyok. Menjünk be.-hallottam halk hangját egy kisebb elcsuklással.
 Beléptünk a lakásába, ami ne volt nagy, de elég otthonos volt.

-Best. Hívni kéne a rendőrséget! Nem úszhatja meg ilyen könnyen!

-Nem kell. Hagyjad. Meg külömben is. Egyedül is elintéztem volna.

-Biztosan. De jó, ha néha van mellettünk valaki...-tettem egy lépést felé. Ő az utcát bámulta.

-Tudom.-fordult meg végre. Mikor megfordult megláttam ahogyan csillog gyönyörű smaragzöld szeme.

-Best. Nem kell azt tettetned,hogy erős vagy. Nem lökhetsz el mindenkit magadtól. Egy ilyen dolog még az erős embereket is  megtöri... -tettem még egy lépést felé, majd ő a nyakamba ugrott s csak zokogott. Csitítgattam s simogattam hátát. -Nyugodj meg... Én itt vagyok.-gyűltek nekem is könnyek a szememben.
-Köszönöm.-súgta halkan a fülembe. Majd mikor elváltunk mosolygott egyet s nem értve ezt, felvontam szemöldökömet.

-Össze könnyeztem a dzsekidet...-nevette el magát. Mire én is kuncogtam egyet.

-Egye fene.-legyintettem.-Viszont a sebedet le kéne mosni. Hol találok valami fertőtlenítőszert? -álltam fel.

-A fürdőszobában. Balra az első ajtó.-kihlztam egy fertőtlenítőt meg pár vattát, s nekiálltam sebei kitakarításának. Ő csak sziszegett egyet-kettő, mert csípett neki.

-Kész is vagy.-húztam mosolyt ajkaimra, mire ő is egy kisebb mosollyal nyugtázta segítségemet.-Mikor érnek haza a szüleid? Vagy már egyedül laksz?-érdeklődtem. Az arca eltorzult s szája csak lefelé kunkorodott.

-Ők már nem jönnek haza.-fordult el.

-Valami rosszat mondtam?

-Nem. Csak ők már nem élnek...-halkult egyre jobban hangja.

-Annyira sajnálom. Én nem akartam.-szavatkoztam de ő közbevágott.

-Semmi baj nem tudhattad.-erőltetett egy kisebb mosolyt arcára.-Lassan 2 éve haltak meg. Egy autó balesetben. Egy kisbusszal ütköztek, esélytelen volt,hogy túléljék.... És ráadásul miattam haltak meg...

-Ezt meg honnan veszed?-vágtam ërtetlen fejet.

-Onnan,hogy én kergettem őket a halálba. Anyuhoz az volt az utolsó szavam,hogy "Utalállak."-csuklott el a végére a hangja s egy kósza könnycsepp folyt végig orcáján.

-Nem! Nem te voltál az, aki a halálba kergette őket.

-Jó. Talán nem, de nem érted?-ugrott fel.-Az utolsó szavam az volt anyuhoz,hogy "Utállak." Pedig nem ezt érdemelték volna... -Kezdett el sírni. Én is felálltam így szemmagasságban voltam vele.

-Ez már a múlt. Hogy tovább tudj lépni, el kell feleljtened a múltadat.-fogtam kezeim közé arcát. S egyenesen a szemébe néztem, amiket könnyek áztattak. Fogalmam sem volt, mit mondjak neki.

-Tudom.-huppant le újra a kanapéra.

Nyílt az ajtó s egy kb Best-el egyidős nő torpant be, egy magassarkúban, egy laza átlátszó ingbe és egy csőnaciba,

-Sziasztok!-köszönt természetesen.

-Szia.-öszöntem.-Best, én azthiszem megyek. Remélem jobb lesz. Adtam egy puszit arcára.

-Szia Liam.-suttogta.

Elköszöntem majd kiléptem az ajtón s hazafelé vettem az irányt egész útton ezen gondolkoztam. Best-en. Igazából nem is tudok csodálkozni, hogy miért ilyen. Hogy sokszor már élni sincs kedve. Amit mondtam azt még én sem hittem. Csak valamit mondanom kellett. És más nem jutott eszembe.-a nagy gondolkodásomba arra eszméltem fel,hogy már a házamnál voltam. Beléptem s ledobtam az előszobába. Danielle is itt van, gyengéd csókkal köszöntöttük egymást. Mivel ezt nem tudtam magamban tartani; mert ez még nekem is sok volt; muszály volt elmondanom neki. Bár mennnyire is lehet,hogy ezt Best nem azért mondta el,hogy én is tovább adjam....
Miután beszámoltam a történtekről valahogy Danielle sem tudott szóhoz jutni.

-Ez nagyon durva. Egyáltalán hogy lehet ilyeneket túlélni? Én tuti nem tudnám...

-És ez még szerintem nem volt minden.

-Ezt hogy érted?-nézett rám kérdően.

-Úgy , hogy valaki betorpant a házba és így félbeszakadt a történet.

-Értem.-suttogta.-De remélem nem csak kifaggatod és utána csak eldobod...-nézett szemeimbe.

-Ilyennek ismersz?-ráztam a fejemet. Nem tudtam elhinni,hogy ilyet mondott. Felpattantam a kanapéról ső is utánam állt fel.

-Liam nem úgy gondoltam.-sütötte le szemeit.

-Tudom.-öleltem át.

*Best szemszöge*

-Ki volt ő?-nézett rám kérdőn barátnőm.

-Ő volt Liam. Tudod a bandából.

-Óh. Persze. Egyébként nagyon helyes.-kacsintott majd lehuppant mellém a kanapéra.

-Helyes, de nem úgy nézek rá. Úgy mint egy jó barátra.-úgy nézett rám mintha hazudnék.-Tényleg. Nagyon megértő...-mosolyodtam el mondatomra...


Remélem ezúttal kapok visszajelzéseket. Ha nem, akkor nem hinném,hogy folytatom....

♪8. Fejezet♪

Sziasztok! Eszméletlenül boldog vagyok, hiszen megkaptam az első kommentet. :$
Remélem ehhez a részhez is kapok párat. :3 :D

 Akkor megszólalt az a bizonyos kolomp. A Directionerek hatalmas sikoltozásba kezdtek. Fül süketítő volt. 

Majd hirtelen a fiúk, mint egy meteor; úgy robbantak be a színpadra. Én tettem a dolgomat, pengettem a húrokat. Nagy mosollyal az arcomon dőlőngéltem ide-oda míg a fiúk minden hülyeséget csináltak. Futkároztak s ugrándoztak. Kész őrűlet az egész. Mintha egy cirkuszban lennék. :D
Miután befejeződőtt a dal, először Liam szólalt meg.

-Mint tudjátokm srácok, Dan úgy döntött,hogy végleg távozik a bandából. De nem maradhattunk gitáros nélkül.-mosolygott egy aprót, szeme sarkából közben engem figyelt.-Ezért találtunk egy nagyon tehetséges gitárost helyette.-fordult egész testével felém. A szívem hatalmasakat dobbant míg közelített felém.-Tehát üdvözöljétek a bandában Best-et!-mire kimondta a reflektor fénye rám vetűl kiégetve a retinámat. Na jó nem, de vakító volt. Hatalmas mosollyal díjaztam a reflektor. A rajongók mind engem bámultak s közben sikoltoztak, mire én fogtam és integettem egyet, mivel más nem jutott eszembe... Mire még nagyobb sikoltásba kezdtek.Nekem pedig mosolyom még nagyobbra húzódott. Máe úgy nézhettem ki mint egy fogyatékos, ezért inkább nevettem egy jóízűt. A fiúkkal együtt. Liam elém tartotta a mikrofont mire én csak annyit nyögtem bele,hogy : "Sziasztok." Nevetett egy aprót a közönség. Niall vette a lapot,hogy eléggé zavarba vagyok ezért elkezdett beszélni. Ami nagyon jól megy neki.

-Mizu London?-vetűlt végre rá a reflektor.-Remélem élvezni fogjátok a ma estét!-vonogatta meg szemöldökeit mire felnevettünk.

Liam közelebb jött s csak annyit súgott,hogy: "Ne félj légy bátor. Nagyon ügyi vagy." Ez megmosolyogtatott így kaptam egy ölelést mire a rajongók "Juuuuuj"-ozni kezdtek. Mire mi nevettünk egy nagyot.

-Semmi olyanról nincs szó. -nevetett még mindig Li.

-Lépjünk tovább.-vágott közbe Louis.

-Tehát... A következő...  az én személyes kedvencem... a 'Little things'. -szólt Zayn mire mindenki elkezdett az eddiginél is jobban sikítani.

Viszont itt nem kelett gitározni, hisz itt csak Niall volt. Így mi leültün s hallgattuk.


"A kezed beleillik a kezembe
Mintha csak nekem lett volna megtervezve
De észben kell tartanom azt
Hogy ennek így kell lennie
Az arcodon lévő szeplőkhöz
Különböző emlékeket kötök
Amiket csak én tudok értelmezni
Tudom, hogy sosem szeretted
Azt, amikor a mosolygás miatt
Ráncocskák jelennek meg a szemeid alatt
Sosem szeretted
A hasadat, vagy a combjaidat
Vagy azt a két kis gödröcskéket
A hátsód felett
De az irántuk érzett szerelmem végtelen

Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Nem tudsz lefeküdni anélkül
Hogy ne innál előtte egy csésze teát
És talán emiatt van az
Hogy beszélsz az álmod alatt
Azokat a monológokat
Megőrzöm az emlékezetemben
Még akkor is ha értelmetlenek
Tudom, hogy sohasem szeretted visszahallgatni a hangodat
Sosem akartad tudni, hogy éppen hány kiló vagy
Mert a farmerodba kell préselned magad
De számomra tökéletes vagy

Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De ha mégis megteszem az azért van
Mert rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Sosem fogod fele annyira se szeretni magadat
Mint amennyire én szeretlek téged
Sosem fogsz jól bánni magaddal
De én szeretném, ha ez nem így lenne
Talán ha tudatom veled
Hogy itt vagyok neked
Akkor lehet, hogy úgy szereted majd magadat, ahogy én szertelek téged
Ó…

Kicsúsztak az apróságok a szájamon
Miattad
Mert te vagy az
Akiről
Szólnak

És szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled
Nem engedem, hogy ezek az apróságok
Kicsússzanak a számon
De miért ne, ha igazak?
Ha rólad
Rólad
Szólnak
És én szeretlek
És azt az összes apróságot is, ami jön veled."

Még legalább 10 dalt eljátszottunk. A fiúk nagy öleléssel és egy meghajlással köszöntek el London-tól. 

-Jó éjt Londooooooon!-kiáltotta Niall , majd egy mozdulattal levetette magát a lyukba amibe egy hatalmas matrac na meg jó pár biztonsági őr volt. Majd szép sorjába a többi fiú is. Mi pedig csak hátul kiballagtunk. Hulla fáradtan dőltem le az öltözőmbe a kanapéra. Most csak egy kis nyugalmat akartam így bedugtam a fülesemet. Majd akaratom ellenére sodort magával a zene s csak táncoltam. Észre se véve azt,hogy addigra Niall ott áll az ajtóban s bámul.

-Úristen! Te hogy kerülsz ide?-a szívbajt hozta rám..

-Csak be akartam jönni hozzád.-vigyorgott.-Nagyon jól mozogsz. -kacsintott.-Táncoltál valaha?

-Nem. Vagy is úgy nem. Már ha érted mire gondolok. -nevettem fel.

-Persze-nevette el ő is magát.-Hogy érezted magadat? Jó volt?_mosolygott magabiztosan.

-Eszméletlen jó volt.-áradoztam neki.-És a rajongók... Eszméletlenek.. Ekkora tömeg előtt fellépni...

-Nincs rá jó szó. Igaz?

-Nincs. De te hogy tudsz mindig kiállni?

-A rajongóink adnak erőt nekünk.-nézett rám gyönyörű kék íriszeivel. Amitől elolvadtam de ki keltettem magam a győnyőrű álomból s halgattam áradozását....

Remélem tetszett nektek! És azt is remélem,hogy lesznek feliratkozók illetve kapok visszajelzéseket! :)) xx

♪7. Fejezet♪

Tudom,hogy később hoztam mint szoktam de nagyon rosszul esett,hogy semmi féle visszajelzést nem kaptam. :/

Elkezdődött a főpróba. Kevesebb mint 2 óránk van életem első koncertjéig, nagyon izgulok de ezt próbálom leplezni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Bár életemben nem gondoltam volna,hogy egyszer a One Direction nevezetű világhírű bandának leszek a gitárosa. Főleg,hogy nem is én jelentkeztem. Bridgit, az én drága barátnőm adta be a jelenetkezési lapomat. És tessék. Itt állok egy hatalmas arénában, a 'Moments'-et gyakorolva.

-Hahó!-zökkentett ki Liam gondolatmenetemből.

-Igen!?-kaptam fel a fejemet.

-Jól vagy? Izgulsz?-kérdezte egy kisebb mosoly kíséretében.

-Persze. Jól vagyok. És nem, nem izgulok.-próbáltam leplezni a kisebb félelememet.

-Látom,hogy izgulsz.-ült le mellém.-Ne aggódj, én is minden fellépés előtt izgulok. Pedig már nem most kezdtem.-mosolyodott el újra, majd én is.

-Egy picit.-kacsintottam rá, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

-Skacooooooook! Mos akkor jöjjön a 'Stand up'.-nézett ránk Haz 100 Wattos vigyorral. Így felálltunk, beálltunk a helyünkre s elkezdtük.

-"Teljesen másképpen gondoltam azt,hogy milyenek. Azthittem el lesznek szállva maguktól csak azért mert kb. 20 millió rajongójuk van.... De hatalmasat tévedtem... Ők is csak emberek, hibákkal, viszont hatalmas szívvel. Na meg jó humorérzékkel..."-gondolatmenetemet Niall zavarta meg.

-Hahóóóó!-legyezgette kezét fejem előtt nevetve.-Föld hívja Best-et.-hatalmas nevetés tört ki belőlünk pár szavára.

-Bocsi. Csak elkalandoztam...-hagytuk abba a nevetést.

-Nem baj. Akkor folytassuk.-mosolygott. Még jó pár dalt elpróbáltunk, azután mentünk készülődni.
 Lou a hajamat csinálja, a göndört választotta. Pedig mondtam,hogy nem kell túlspilázni. De ő makacs, na meg egy picit erőszakos is... De ettől függetlenül tényleg profi munkát végez. Mindenféle hajlakkot meg mi a fenét fújkált rá... Jó, bevallom ma egy kicsit nyűgös vagyok, mert em aludtm sokat és így könyebben leszek ideges.

-Louuuu! Elég lesz...-forgattam meg szemet.

-Mindjárt kész.-emelte fel egy kicsit hangját.-Kész is.-mosolygott rám.

-Köszönöm.-húztam végül mosolyt orcámra. Kilépve az ajtón már vezettek be a stylist-hoz.

-Hello Best, a nevem Katherine. Én leszek a stylistod.-nyújtotta a kezét.  Én pedig megráztam. Mindketten végigmértük egymást. Egy fekete lakkgatya és egy igen csak kivágott piros atléta volt rajta. Rajtam pedig csak egy fekete csőgatya és egy fekete poló.

-Hello.-mondtam s leültetett a kanapéra majd elkezdett keresgélni. Közben Zayn lépett be az ajtón.

-Hogy haladtok?-érdeklődött.

-Sehogy. De te jól nézel ki.-mondtam bólintva neki. Majd elmosolyodtam.

-Ez az!-fordult meg Katherine, s felmutatott egy pink topot és egy fekete rövidgatyát.-Tessék. Vedd fel.-nyújtotta oda nekem.

-Te most viccelsz velem!?-húztam fel az egyik szemöldökömet.-Ebbe úgy néznék ki mint egy útszéli. Sőt, rosszabb!-förmedtem rá.

-Te most kritizálod a ruháimat!?-láttam,hogy majd szét robban az idegességtől.

-Lányok. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Válassz neki valami visszafogottabb ruhát.-ált közénk Zayn.

-Oké.-mondta majd felhúzta az orrát s választott egy másikat. Egy 3/4-es cicagatyát és egy fekete, kisebb dekoltázsú inget.

-Végre valami normális.Ahmm... Kimennétek?

-Jah. Persze.-esett le a tantusz Zayn-nek. S kivezette Katherine-t és ő is kifáradt. Hiper gyorsasággal felöltöztem s már mentem is ki. Már majdnem mindenki kész volt. Az ismeretlen arcok csak úgy sürögtek-forogtak. Hatalamas zaj hallatszott a nézőtér felől, így kikukucskáltam egy kis résen. Amit áttam az valami megdöbbentő volt. Nagyjából 80.000 emberrel, pontosabba rajongóval találtam szembe magamat. Ennyi fant még életemben nem láttam egy helyen...

-Gyorsan. Kifele.-kezdett lökdösni a színpad fele az egyik őr. Kiléptem s megláttam a többieket. A többi bandatagot. Éppen hangoltak. Így én is beáltam a helyemre. S vártam.
És egyszer csak megszólalt az a bizonyos kolomp.




Remélem ez alkalommal kapok visszajelzéseket. xx

♪6. fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék egy újabb résszel :D
Nem tudom elégszer elmondani, de (!) PLS! KOMIZZ,PIPÁLJ S IRATKOZZ FEL! EZ TÉNYLEG NAGYON SOKAT JELENTENE NEKEM!!! :") ♥ xx

~Egy hamis mosoly elég ahhoz,hogy elhitesd mindenkivel: "Minden rendben van."

Szombat van . Elétem első koncertjének napja. Szörnyen izgulok. De közbe eltereli a gondolataimat az is,hogy Jake sohasem hagy békén. Nem tud leszállni rólam? Hagyjon már a "Bocsánat. Nem akartalak megbántani. Sohasem bántanálak." szövegével. Hányni tudok ettőlna szövegtől.
Csak egyszer hagyna békén...

*kopogás*
Nagy gondolatmenetemet megzavarva lassan odasétáltam az ajtóhoz.

-Ki az?

-Best. Kérlek engedj be.-megint Jake az. Hurrá.

-Tűnj el innen, Jake. Megmondtam,hogy nem akarlak látni többé.-dőltem neki háttal az ajtónak.

-Best azt mondtam, engedj be! Ne szólajk még egyszer.

-Mi az,hogy "Ne szóljak mégegyszer." Takaródj el. Nem vagyok kíváncsi rád. Ez még mindig az én házam.-ordítottam mire már azon töprengtem,hogy kinyitom az ajtót s behúzok neki egyet. De aztán visszafogtam magamat. Csend ült a házra mind az utcára. Csak a szívdobogásomat hallottam. Elment.
Már kicsit lenyugodva mentem a telefonért ami szűntelenül csörög már vagy 2 perce.

-Haló? Szóltam bele a kagylóba.

-Szia Best. Liam vagyok. 2 óra múlva lesz egy hangpróba. Most találták ki. Kérlek gyere el.-hadarta el Liam.

-Öhm.. Oké. Akkor 2 óra múlva találkozunk.-vágtam rá a választ igaz egy kicsit megszeppenve de ez van.

-Köszönöm. Szia Best.-érezni lehetett hangján,hogy mosolyog.

-Jól van akkor majd megyek. Szia Liam.-mosolyodtam el én is saját mondatomra. Egy kicsit meglepődve álltam s néztem körül. Valami furcsa volt. Rossz megérzésem volt. Vagy talán csak én reagálom túl. Mindegy is. Inkább készülődöm.

Fél órám van odaérni a próbára. Basszus jól benéztem az időt. Felhúztam a cipőme majd a dzsekimet s az ajtó kilincséhez nyúlva megtorpantam. Kinéztem az ajtó ablakán s láttam a ház előtt Jake kocsiját. Basszus.-ütöttem bele a falba.- Még mindig itt van. Most hogy jutok ki?-elmélkedtem magamban s közben simogattam már piros kezemet. -Hát jó. Ha te így akarsz játszani...-fogtam a telefonomat és kiléptem az ajtón. Szépen kisétáltam a kapuhoz s kinyitva azt, kiléptem az utcára. Ahol egy árva lélek sem volt. Egy se. Tehát megindultam a busz megállóba s vártam,hogy jöjjön a busz. Különös. Jake talán elment volna. Mindegy. -felpattantam a buszra majd úgy 15 perc múlva már Madison Square Garden előtt voltam. Se egy őr, se semmi nem volt ott. Így beléptem a kapun. Amint beléptem a csarnokba, elképedtem. Szörnyen nagy volt. Sőt. Hatalmas. Ide több mint fél millió ember befér. Körültekintettem majd megláttam a srácokat a színpadon. Az is hatalmas volt. Intettem egyet nekik majd elindultam a színpad felé.

-Sziasztok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra. Mert bizony semmi kedvem nem volt most ehhez.

-Szia Best.-álltak fel a fiúk.

-Mi a helyzet?-kérdezősködött Liam.

-Semmi különös.-vágtam rá kicsit unottan.

-Akkor viszont körbevezetünk.-mondta Harry mire én csak bólintottam egyet. Így elindultunk Harry-vel és Zayn-el.

-Ez itt a mi öltözőnk.-mutatott rá az egyik ajtóra Harry, amelyikra az volt ráírva,hogy "One Direction". Bolíntottam. Tovább mentünk.

-Ez a bandáé.-mutatta az egyik ajtót Zayn amelyikre az volt írva "One Direction Music Band"-De mivel te nő vagy, ezért te saját öltözőt kapsz.

-Nagyszerű.-bolíntottam s mosolyogtam egyszerre.

-Tehát ez a te öltöződ.-beléptünk az ajtón majd egy hatalmas szoba tárult elém amiben volt sminkasztal, ruhafogas, tele ruhákkal kanapé és még sorolhatnám.

-Ez mindd az enyém?-kérdeztem elképedve.

-Igen.-bólogatott Zayn.-De menjünk is tovább. Ő itt Lou. A fodrászunk. Lou, ő itt Best.-fordult Lou-hoz Zayn majd vissza hozzám. Lou odalépet hozzám majd megölelt. Amire én kicsit megilletődtem, de azért visszaöleltem.

-Szia.-köszönt Lou.

-Szia-köszöntem én is.

-Viszont vissza kéne mennünk mert el kéne kezdeni a próbát.-vágott közbe Harry.
-Oké.-vágtam rá rögtön. Majd megindultunk próbálni.

♪5. fejezet♪

~"Egyet tanulj meg: Higgy és bízz magadban! Akkor tied lehet az egész világ!"


Már 1 hete vagyok a banda tagja. Eddig volt 3 próbánk,amin elég jól teljesítettem. Most is az egyik próbára igyekszem.

-A bajom csak annyi,hogy úgy érzem,hogy nem igazán vagyok én idevaló.

-De várj. Miért?-kérdezte barátnőm, a kagyló túlsó végén.

-Megmagyarázni nem tudom,csak... Nem is tudom... Na mindegy. Mennem kell. Puszi szia.

-Jól van puszillak. Szia. -búcsúztunk el majd letettük. Szokásosan beléptem az ajtón, ja és végre George-a biztonsági őr- szó nélkül beenged.
 Ami fogjuk rá,egy kisebb "öröm". Tehát egyszóval unalmas volt.
De mikor beértem az ajtón,valami megdöbbentő várt...
Zayn éppen Louis-t húzta a földön a lábánál fogva, Harry éppen banánt vett, Liam pedig menekült egy szendvicssel a kezében Niall elől. A banda többi tagja pedig szintén vagy ettek vagy éppen gyakoroltak. MI FOLYIK ITT?
 Én csak ledermedve álltam és bámultam,hogy mit csinálnak ezek. Gyanúsan körbe néztem. Már vagy 5 perce állok itt és csak nézek ki a buksimból és ekkor végre észrevettek a fiúk s nagy nevetésben kitörve köszöntek végre rám-amint megálltak azért Niall elvette Liam-től a szendvicset s jóízűen beleharapott- mire én csak egy "Szia"-t dobtam oda nekik. Próbáltam komoly maradni de ez valahogyan nem ment. Lepakoltam a táskámat s én is hatalmas nevetésben kitörve tudattam velük,hogy nem egészen normálisak. Már együtt nevettünk a hülyeségükön. Annyira,hogy könnyezni kezdtem. Talán életemben nem nevettem ennyire jóízűen.

-De... Van egy szintén jó hírünk.-húzta széles mosolyra száját Liam. Amint felnéztem már 8 szempár figyelt.

-Ez nekem jó hír vagy nekünk?-húztam fel egyik szemöldökömet.

-Leginkább neked.-vonta meg vállát Niall.

-Szombaton...-kezdett bele Zayn.

-Lesz életed első koncertje.-folytatta Harry mire mindannyian széles mosollyal néztek tovább rám reakciómra várva.

-Az jó.-vágtam rá egyszerűen.

-Csak jó!? Ennyit mondassz!?-nézett rám kicsit hülyén Louis mire én kisebb mosolyt ejtettem feléjük.

-Akkor jó. Úr Isten! Szombaton megyek életem első koncertjére wáááááá!-kalimpáltam s ordítoztam mint egy idióta. Mire a többiek egy kicsit megilletődve álltak azután elnevették mindannyian magukat.-Így jó lesz?
-Tökéletes.-válaszolta hatalmas vigyorral Louis.
 Vagy egy óráig próbáltunk, immáron a szombati koncertre aminek már a dallidtája is megvolt. Ugyan is ma szerda van.
Hazaérve áthívtam barátosnémet, Bridgit-et. Nagy öleléssel fogadva őt, beinvitáltam a nappaliba s ott elkezdtem mesélni a próbát. Na meg azt,hogy szombaton meglesz életem első koncertje. Észre sem vettem de olyan átéléssel és élvezettel, fülig érő mosollyal meséltem. Bridgit egyfolytában engem nézett s csak mosolygott.

-Mi az?-kérdeztem szintén levakarhatatlan mosollyal arcomon.

-Semmi,csak végre egy igaz kacagást hallok tőled. Egész jó hatással vannak rád ezek a fiúk. Mondd Meg nekik ,hogy ne hagyják ezt abba. Szeretném még a régi Best-et viszont látni. Jó úton haladnak.-Bridgit szavain kicsit meglepődtem,de igaza volt.
-Egyszer talán visszatérek...



Remélem tetszett a rész. Ha igen, komizz! Pls! :))
Ja és ha még nem tetted volna meg, iratkozz fel!
Előre is köszi! :)) xx

♪4. fejezet♪

Sziasztok! Itt az újabb rész :D

Remélem tetszeni fog! :) 

Komizz és iratkozz fel! Előre is köszi! :) xx

Ma péntek van. Azaz az első próba napja. Pedig most szörnyen fáradt vagyok. Nem tudom,hogy hogy fogom majd kibírni...-nagy elmélkedésem után rápillantottam az órára, ami 12:09 percet mutatott.-Jól elaludtam.-mormogtam magamban. Nagy nehezen elindultam a szobám felé extra lassúsággal, majd beérve azonnal kitaláltam,hogy mit veszek fel; fekete farmer s fekete poló.
 Nem igazán szerettem a színes dolgokat, inkább csak a feketéket-főleg a történtek után...

 Egy kicsit félek így az ajtó előtt itt állva...
De be kell,hogy lépjek. -amint beléptem,a következő ajtónál két nagydarab biztonsági őr állta utamat.

-Hova-hova kisasszony?-kérdezte a kopasz, akit a névtáblája szerint George-nek hívnak.

-Én vagyok a banda egyik gitárosa és próbára jöttem;ja és nem vagyok kisasszony.

-Akkor várjon.-mondta majd bement az ajtón amin-egyenlőre-nem léphetek be.
Vagy egy perc várakozás után kijött 'George' majd megkérdezte a nevemet.

-Best Katy Nagy.-válaszoltam felkapva a fejemet. Mintha előbb nem tudta volna megkérdezni..
 Néha sajnos szörnyen undok és utálatos tudok lenni,ha fáradt vagyok...

-Akkor kérem jöjjön be.-lépett ki végre az ajtón a biztonsági őr. Nem haboztam;be is léptem a nagy ajtón, egy hatalmas terembe, amiben a fiúk illetve-gondolom én- a zenekar többi tagja tartózkodott. Egy kicsit megijedtem, de uccu neki; elvégre valahol el kell kezdeni... Szóval..

-Sziasztok.-mondtam majd egy kisebb mosolyt erőltettem ajkaimra.

-Szia.-köszönt nagyjából mindenki egyszerre. Majd a barna hajú barna szemű srác közelíteni kezdett hozzám -akit ha minden igaz, Liam-nek hívnak- majd megfogta a kezemet s odahúzott a bandához,hogy bemutatkozzunk egymásnak.

-Minket már ismersz, szóval bemutatom a zenekar többi tagját. Ő itt Josh a dobos.-húzott oda az egyik izmos sráchoz aki kimondottam helyes volt...

-Szia. A nevem Best.

-Szia Best.-nyújtotta kezét mire én belecsaptam. Majd mindenkinek szépen sórjában bemutatott Liam. A nagy 'ismerkedés' után úgy döntöttek,hogy körbevezetnek a székházban;ami után nem igazán tudtam ellenkezni így bár hulla fáradt voltam, ezt kellett csinálni. Miután bejártuk a hatalmas épületet, kitalálták még (!) ,hogy próbáljunk.

-Menni fog?-kérdezte a göndörke.

-Persze. Melyikkel kezdünk?

-A 'What makes you beautiful'-al.

-Oh szuper.-válaszoltam megint;egy kicsit zavarban éreztem magamat.

-Akkor mehet srácok?-kérdezte Niall s meg sem várva a választ elkezdett számolni.-Egy, két Egy két há négy.-Josh a dob ütőkkel ütötte az ütemet mire a srácokkal rázendítettünk egyszerre,s szinte egyszerre összenéztünk és elnevettük magunkat. Majd a srácok is elkezdtek énekelni amint eljött az ideje. Valami eszméletlen volt így játszani. A hideg is kirázott annyira tetszett.
Még jó pár dalt elpróbáltunk amik nem igazán mentek jól,de csak 1-2 hibám volt benne. Azon még igen csak javítanom kéne.
Mivel vége lett a próbának, így mindenki ment útjára,csak Liam megállított,mielőtt kimehettem volna miután mindenki kiment a próbateremből.

-Várj Best...

-Igen?-fordultam meg s egy mosoly keretében közelebb sétáltam hozzá.

-Csak azt szeretném mondani,hogy nagyon jó voltál. És ami pici hibák voltak azok mindenkivel megesnek.-mondta szintén szelíd mosollyal arcán.

-Hát köszi. Am de azért mindenképpen fogok dolgozni rajta.

-Igen. Az jó lenne.

-De viszont nekem mennem kéne...

-Persze. Persze. Menj csak. Szia.

-Szia.-köszöntünk el egymástól majd kisétálva az ajtón hazafele vettem az irányt, pontosabban a buszmegálló fele.

Hazaérve ledobtam a táskámat s cuccomat; egy jó meleg fürdőt vettem. Mire teljessn feleszméltem lég későre járt így mentem is csicsikálni.

Így estére egy rész :)) 
Ja és jó éjt minden kedves olvasómnak :3 ♥ xx

♪3 és 2/2 fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék, talán már egy kicsit feldolgozva azt ami az utóbbi időben történt velem. Remélem az írás új erőt ad nekem s a képzeletem szárnyalhat. :) Talán ez majd segít végleg elfelejteni azokat akik itt hagytak engem, pedig azt mondták örökké barátok leszünk. Na mindegy is. Nem untatlak titeket a magánéleti gondjaimmal. Jó olvasást! :) xx

Békés álmomat csöngő hangja zavarta meg. Nagy nehezen kikecmeregetem az ágyamból, kicsit felfrissítettem magam és már indultam is az ajtó és a szűnni nem akaró csengő szó felé. Az utolsó lépteket sietve tettem meg, s mikor kinyitottam az ajtó egy halom rózsa várt egy számomra ismeretlen férfi kezében, aki bizonyára egy futár lehetett. 

-Jó reggelt.-köszöntött illedelmesen.-Ön Best Katy Nagy?

-Igen. 

-Akkor ez az öné.-nyomta kezembe a hatalmas virágtömeget.

-És ki küldte?-kérdeztem a futár után aki minden bizonnyal el akart tűnni innen hiszem már a kocsijánál járt, ami valljuk meg az utca tulsó felén állt.

-Van cetli.-intett vissza s már be is pattant kocsijába. Én csak tágra nyílt szemekkel bámultam az éppen elhajtani készülő autot.

-Van cetli. Hát kösz.-mormogtam magamban. Mire megtaláltam a cetlit beletelt vagy 10 percbe is. Jól el volt dugva. Mikor elolvastam azt,hogy ki küldte, elált a lélegzetem. Jack volt az. Miért nem tud már békénhagyni? Hánynom kell a béna kis szövegétől.-néztem a kísérőszövegre undorodva...

"Drága Best!

 Tényleg nagyon sajnálom,hogy itt hagytalak anno, de nem  volt más választásom. El kellett, hogy menjek; viszont a búcsú így túl fájdalmas lett volna. 

Remélem meg tudsz bocsájtani.

UI: Tudom,hogy nem hallgattál volna meg,ha én megyek oda, így levélben kelett,hogy megírjam.

Szeretlek: Jack xx"

El tudtam volna hányni magamat. 

-Azt hiszi ,hogy evvel meg fog oldódni az a 1,5 év ameddig engem magamra hagyott? Hát rohadtul nem.-beszéltem magamban. Innentől nem érdekelt. Fogtam magamat, felmentem az emeletre, elővettem a gitáromat s elkezdtem pengetni azt a dalt, ami apuék kedvence volt. Amikor ezt énekeltem, úgy éreztem mintha itt lennének velem...

Ez a dal volt a Kelly Family-I can't help myself [http://m.youtube.com/index?&desktop_uri=%2F#/watch?v=1viSfRzI8to ]

Amint elkezdtem énekelni a könnyek csak úgy elkezdtek gyűlni a szememben. Nem tudtam visszafolytani őket, így arcomon végiggördülve gitárom lett a temetőjük..

A zene volt az az életemben, amitől el tudtam egy kicsit vonatkoztatni a valóságtól...

Ha tetszett akkor kommentelj illetve ha rendszeres olvasó vagy akkor iratkozz fel! Előre is köszi! :) xx

♪3 és 1/2 Fejezet♪

Sziasztok! Remélem tetszik a sztoriiii! Ha olvasod a blogom légyszi kommentelj! :) Előre is köszi! Jó olvasást! xx

-Csak most hagyj békén!-mondtam, immáron kicsit lesokkolva és rávágtam az ajtót. De nem. Azt soha nem felejtem el ami szenvedést okozott avval, hogy kilépett az életemből. -gondolkodásomat a telefon csörrenése zavarta meg. Szinte futva memtem a mobilomhoz , hogy felvegyem azt.

-Haló?-szóltam bele a kagylóba.

-Hello. Best Katy Nagy-al beszélek?

-Igen.

-Szia. Niall vagyok.

-Oh. Szia.

-Azt a jó hírt szeretném közölni veled,hogy üdv a bandában!

-Oh, ez szuper hír.

-Próba pénteken lesz; délután 4-kor. -Hogy micsodaaa? Alig ismerem a számaikat... Hogyan tanuljam meg addig? -Megfelel?

-Persze.- vágtam rá rögtön. Hatalmas szívás.-Akkor szia.

-Szia.-válaszolta s majd csak a sípoló hangot hallottam. Az úgy érdekes lesz. Szinte alig ismerem a zenéjüket. Nem is spekuláltam tovább. Felrohantam a szobámba, elővettem a gitáromat, és már játszottam is a számítógépemen a zenéjüket. Ami hatalmas előnyöm volt, hogy hallás után szinte majdnem az egész számot el tudom játszani. Az meg plusz volt, hogy a zenéjük eléggé fülbemászó volt. Rákerestem az 'Up all night' albumra s az első számot játszottam róla, ami a WMYB volt. Cuki kis dal. Amint meghallgattam, átfutattam az agyamon és játszottam a gitáromon. Így első hallás után nem is megy rosszul... De jöjjön a másik körübelül 39 dal...
Mikor már nem volt képes az agyam többet befogadni, kimentem a kertbe, leültem a fűbe s csak csodáltam a lemenő nap utolsó sugarait.

♪2. Fejezet♪

Sziasztok! Íme a 2. Fejezet :)
Jó olvasást! xx

Az életemnél is jobban szerettem Jake-t. Ő volt az első nagy szerelmem. Nagy hibát követtem mikor befogadtam az életemben. A szeretet mára gyűlöletté változott át bennem. Miután elhagyott befordultam. Nem kértem senkinek a szeretetéből, ekkor is romlott meg a kapcsolatom a szüleimmel. Amit szörnyen utáltam magamban , az az volt , hogy sosem mondtam -a 'szakítás' után- senkinek , hogy szeretem. Mindenki felé haragot tápláltam de legbelül szerettem őket. Csak egyszerűen képtelen voltam kimondani/kimutatni a szeretetet az emberek felé.-nagyon hosszú gondolatmenetemet csöngetés zavarta meg. 

Amint feleszméltem már sétáltam is le az ajtóhoz. Ám amikor kinyitottam...

/Niall szemszöge/

-Akkor rágjuk át magunkat ezen az 'aktatengeren'.-mondta Liam mire mi egy hatalmas sóhajtással nyugtáztuk. 

-Akkor essünk neki.-válaszoltam. -Valahogy úgy kéne kezdeni hogy azokat rakjuk 1 kupacba akik 5 igen kaptak tőlünk. Szerintem azoknak lesz csak esélyük. Onnan választunk ki majd egyet.-magyaráztam a fiúknak mire ők egy-egy bólintással válaszoltak.

Egy jó órába telt mire kiválogattuk őket. De akkor még ott voltak a legjobbak. 8 ember. Köztük egy lány. Azt hiszem Best-nek hívják. 

-Na srácok, itt van nekünk 8 ember. Szerintem majd felmutatom a képüket és akkor szavazunk.-mondta Zayn.

-Ok.-vágtam rá.

-Ő Jack. 

-Nagyon fura volt a srác.-mondta Liam, mire mi egyöntetűen bólogattunk.

-És ő? Ő szerintem eléggé szimpatikus volt és talán ő csinálta a dolgokat a legjobban.

-Az odáig oké, de viszont lány. Ami ahhoz vezet , hogy meg kéne szegni a túrnébusz szabályt.-mondtam.

-Az is igaz. Szerintem őt tegyük fél re és ő akkor majd átgondoljuk még.-mondta Lou. Tovább válogattuk mire ott volt Best és Ed.

-Akkor itt az ideje dönteni. Best vagy Ed legyen?-kérdeztem. 

-Én Best-re szavazok.-vágta rá Harry.

-Azt gondoltuk. De én is Best-re.-Liam

-Hát nem is tudom... Legyen Best.-Lou

-Best-re teszem le a voksomat.-mondta Zayn egy kicsit diplomatikusan mire mi csak egy kisebb kuncogás ejtettünk. 

-Akkor a befutó Best.-mondtam.

-Akkor ezt megbeszéltük. De ki fogja értesíteni?-kérdezte Lou

-Majd én. -vágtam rá. Már mentem is a telefonhoz , hogy felhívjam.

/Best szemszöge/

Mikor kinyitottam az ajtót...

-Szia Best.

-Takarodj innen.-mondtam undorral s már csaptam is volna rá az ajtót de ő a lábát betette a küszöb és az ajtó közé. Nagyszerű. 

-Beszélnünk kell.-mondta Jake miután kinyitottam az ajtót.

-Nem akarok veled beszélni. Egyáltalán van pofád még ide jönni hozzám?

-Sajnálom , hogy szó nélkül itt hagytalak s nem is kerestelek de nem bírtam volna ki a búcsút.

-Jó. Figyelj Jake , nem érdekel. Se te , sem a magyarázatod. Már túlléptem rajtad. Kész. És most menj el.

-Nem. Ezt meg kell beszéljük. Kérlek. 

-Éppen azt csináljuk. Beszélünk. És amit mondtam azt megmondtam. Csak hagyj békén.

-Best... Én szeretlek.-amint kimondta a szívem kihagyott egy ütemet. De nem. Nem fogok visszamenni hozzá sem megbocsájtani neki. 

♪1. fejezet♪

~Néha a dolgok jóra fordulnak.... Vagy nem?


Amint beléptem az ajtón, 5 szempár perzselő tekintetét éreztem magamon. Egy kicsit kellemetlen...

-Szia. -szólt a göndör hajú srác.

-Sziasztok.-válaszoltam vissza egy hatalmas mosollyal az arcomon. -Best vagyok.

-Óh szóval te vagy... Best Katy Nagy? -kérdezte a szőke hajú srác. Mire én hevesen bólogattam. -Ha nem tévedek, a neved alapján Ír származású vagy? A Katy név arra következtet...

-Félig Ír, félig Magyar.-magyaráztam.

-Óh. És mióta gitározol?

-Több mint 5 éve.

-Akkor nem most kezdted. És mennyire ismered a számainkat?

-Ismerem.-vágtam rá rögtön. Bár ez füllentés volt.

-Óh. Na de térjünk vissza... A megszabás 1 rock; 1pop és 1 lassú dal volt. Miket hoztál?-kérdezte a fekete hajú kreol bőrű srác.

-A Teenage Dirtbeg-et, People Like Us-t és a Always be together-t.

-Pompás. Remek hármas. Akkor tessék.-invitált a gitárok felé a barna hajú kicsit magasabb hangú srác.

-Oké. -s belekezdtem. A gyomrom egy kicsit összeszorult, de amint elkezdtem pengetni az első akkordokat ez elmúlt. Kizártam a külvilágot s csak a zenére figyeltem.

Az első amit eljátszottam az Kelly Clarskson-tól a People like us volt. -Ami mellesleg a kedvenc számaim közé tartozott.- Amint befejeztem, el is kezdtem az Always be together-t a Little mix-től. Amint ezt is befejztem, átvettem a basszus gitárt és már játszottam is a Teenage Dirtbag-et. Közbe néha felpillantottam s a fiúkat néztem, akik pár bíztató mosolyt küldtek. Ami kifejezetten jól esett. Egy kis magabiztosságot adott.

-Nem vagy rossz.-szólt a göndörke, egy mosollyal az arcán.

-Köszönöm.

-Igazából ez a gitár tudásodat mérte fel, amit könnyedén vettél mint akadályt. -mondta a nagyon gyorsan beszélő barna hajú srác.-Szóval majd értesítünk.

-Oké. Akkor sziasztok.-mondtam s már ki is léptem az ajtón. Egyenesen a kijárat felé vettem az irányt , hogy minél hamarabb otthon lehessek és bedőljek a jó puha ágyamba. Hulla fáradt voltam. Tegnap egész éjszaka fent voltam ; mert nem tudtam aludni.

/Másnap reggel/

Éppen a reggeli jó adag tejes kávémat készítettem egy szál rövid nadrágban s egy rövid topban mikor Bridgit rontott be a házam ajtaján.

-Képzeltd el mi történt.-rontott rám de én közbe vágtam.

-Hahó. Köszönni vagy esetleg kopogni drága?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.

-Chaj. Erre most nincs idő. Képzeld kivel találkoztam.

-Na kivel?-kérdeztem unottan s belekortyoltam reggeli löketemet adó kávémba.

-Jake-kel.-amint kimondta kiköptem a kávémat egyenesen (szerencsére) a mosogatóba.

-Hogy mi? De hol vagy mikor?

-A parkban. És körübelül egy fél órája. De van valami...

-Bökd már ki.

-Visszaköltöznek Londonba. És üzent velem , hogy találkozni akar veled.

-Micsoda? Azok után , hogy szó nélkül itt hagyott? Búcsú nélkül költözött el Ausztráliába. Azt kizárt dolog. Nem érdekel. Nem fogok vele találkozni.

-Best. Talán el kéne menned s megbeszélni vele a dolgokat.

-Nem. Mire túllépek rajta akkor találja ki , hogy 'beszélni' akar velem? Nem. És téma lezárva.-mutattam mutató ujjammal Bridgit felé kicsit fenyegetően.

-Oké. Oké. De most nekem mennem kell. Csak beugrottam.

-Jól van. Szia.-kísértem ki az ajtón. Amint elment felmentem s elkezdtem gondolkodni.

♪Bevezető♪

~Becsüld meg amid van mert könnyen elveszítheted..


/A jelentől 1,5 évvel ezelőtt/

-Nem igaz , hogy nem engedsz el! Már 17 éves vagyok! Miért kell ennyire szigorúnak lenned?

-Mert fiatal vagy még ehhez! És egy ideig még nem fogsz te bulikba járni!

-Elegem van! Utállak! -ordítottam anyám képébe s ő egy pofonnal jutalmazott. Én csak felrohantam a szobámba , ott dühöngtem tovább. Az ablakhoz sétáltam, s leültem,hogy egy kicsit lenyugodjak... Anyu pont akkor hajtott el; Apuval. Még magam sem tudtam felfogni , hogy tényleg azt mondtam Anyunak , hogy 'Utálom' (!?) Úr isten! Csak kicsúszott a számon, nem gondoltam komolyan... Csak elragadott a hév. Anya nem ezt érdemli. Mindenben támogat...
 De a bocsánatkérés nem az erősségem. Túlságosan büszke vagyok én ahhoz.
Nagyon szeretem a szüleimet de néha annyira fel tudom idegesíteni magamat hülyeségeken és olyat mondok amit nem kéne.. Pedig ők nem ezt érdemlik.

  Fél órával később megcsörrent a telefonom s nem tudom miért de rossz érzés fogott el... A hasam görcsbe rándult a torkomban pedig azt a bizonyos 'csomót' éreztem...

-Haló?-szóltam bele félve a kagylóba

-Jó napot! Ön Best Katy Nagy?-hangja erős  s dörmögő volt.

-Igen. Miért mi a baj?

-A szüleit baleset érte.

-Tessék!? Mi történt?

-Egy kisbusszal frontálisan ütköztek.

-És hogy vannak?-szavaim elakadtak, csak ezt a pár szót tudtam kinyögni...

-Mindent megtettünk de nem élték túl...-hangja elhalkult.

A kezemből kiesett a telefon s arcomon patakokban folyt a könny.Hirtelen nem tudtam felfogni mi is történt. Mikor feleszméltem, olyan érzés volt mintha egy tőrt döfnének a szívembe. A padlóra rogytam s a levegőért kapkodtam. De nem jutottam oxigénhez. Ami arra vezetett,hogy a földre zuhantam s minden elsötétült...

Mikor kinyitottam a szememet egy sterilnek tűnő fehér falú szobában találtam magamat.Mikor jobban körbenéztem rájöttem , hogy ez csak is egy kórház lehet.De mi történt? És hogyan kerültem ide?
Elkezdtem gondolkozni s rá is jöttem mi történt.... A szüleim akkor már... nem.... élnek...

/Vissza a jelenbe/

-Én ezt tuti , hogy fel nem veszem.-mondtam fintorral az arcomon.

-Jaj ne már. Állásinterjúra mész. Legalább ekkor ne legyél már feketébe. A piros szín nem a világ vége.-mondta Bridgit.

-De nekem az. Akkor egyezünk ki egy sötét kékbe. De a fekete farmer marad.-mondtam mire Bridgit hevesen bólogatott. Egyszerűen néha meg tud őrjíteni. De ő a legjobb barátnőm. A kis divat őrült.
Gyorsan felöltöztem s már indultam is. Úgy 10 perc séta után ott is voltam egy hatalmas stúdióban.Jó pár ember várakozott rajtam kívül. Mikor bejutottam még hatalmasabb tömeggel találtam szembe magamat. Így beálltam a sorba s csak vártam. Vártam. És csak vártam. Körübelül 1 óra telhetett el mikor végre bejutottam. 5 fiú ült egy asztalnál szépen sorban.

♪Prológus♪

~Az élet| Se keze se lába de mégis tőle kapod a legnagyobb pofonokat.

19 éves lány aki 1,5 éve elvesztette a szüleit egy autóbalesetben. Csak , hogy úgy érzi ő kergette a halálba a szüleit. Ezért mindenkit ellök magától 'mert nem érdemli meg a szeretet'. Csak a legjobb barátnője Bridgit tart ki mellette és ő terelgeti a jó irányba.
A zene a lételeme. Az ad neki erőt s ugyanakkor vesz el tőle.
Jelentkezik gitárosnak az egyik Brit fiúbandához, a One Direction-höz. Ami úgy látszik sikerül is. Bár a banda egy kicsit fura (jó értelemben) talán Best is megtalálja majd benne lévő boldogságot? Vajon mit adhat neki ez az 5 fiú?Tud majd olyan lenni mint régen? Az örökké mosolygó életvidám lány?
Talál 5 igaz barátot akik jóban-rosszban mellette állnak.
Váratlan fordulatok fűszerezik meg a történetet, amik talán örökre megváltoztatja Best világnézetét. De jó vagy rossz irányba?

♪Szereplők♪

Best Katy Nagy : 19 éves barna hajú ,zöld szemű lány. Félig Ír félig Magyar származású. 14 éves koráig Írországban laktak Azután költöztek Londonba. Kiváló a tánctudása, magyar néptáncot s Ír táncot is tud lejteni. Focizni is jól tud, még apukája tanította. Igazi tehetség.
A zene az élete. Legalább is amióta a szülei 1,5 éve egy autóbalesetben meghaltak. Azóta a zenében talál vigaszt. Profi gitáros, bár énektudásában nem biztos. Senki hozzátartozója nem él már így legjobb barátnőjére, Brigit-re számíthat. A bátyját ellökte magától mert úgy érezte nem érdemli meg a szeretet, mert ő 'ölte meg a szüleit'...

Best:

Niall Horan: 19 éves, piszkos szőke hajú, kék szemű fiú. Ír származású. A One Direction nevű formáció tagja. Gitározni profin tud, dalokat is ír. Focizni is jól tud. A hülyéskedés a lételeme.

Niall:

Bridgit Summer: 19 éves, barna hajú kék szemű lány. Best legjobb barátnője. Ő volt a lelki támasza mikor mindenkit ellökött magától. Igazi divat őrült a csaj s mindig mosolyog.

Bridgit:

Liam Payne: 19 éves barna hajú s szemű fiú. Szintén a One Direction tagja. Hangjára azt mondják, hogy neki a legfejletebb. Evvel nem szállok vitába. Nagyon kedves mindenkivel. A kedvesség és a szeretet a lételeme. 

Liam:

Louis Tomlinson: 21 éves, barna hajú kék szemű srác. A banda legidősebb tagja, hangja egyszerűen magával ragad annyira különleges. Kiskorában az volt az álma , hogy focista legyen, de beütött az éneklés is. A RÉPÁT szó szerint pusztítja. A nevetés a lételeme.

Lou:

Zayn Malik: 19 éves, barna hajú, mogyoró barna szemű rosszfiú. Pontosabban a 'Bradfordi rosszfiú'. Imádja a tükröket, s a hajához senki sem érhet.

Zayn:

Harry Styles: 19 éves , barna göndör hajú smaragdzöld szemű srác. A kis nőcsábász, a hülyeségben nála sincs határ mint a többieknél sem.