♪3 és 2/2 fejezet♪

Sziasztok! Itt lennék, talán már egy kicsit feldolgozva azt ami az utóbbi időben történt velem. Remélem az írás új erőt ad nekem s a képzeletem szárnyalhat. :) Talán ez majd segít végleg elfelejteni azokat akik itt hagytak engem, pedig azt mondták örökké barátok leszünk. Na mindegy is. Nem untatlak titeket a magánéleti gondjaimmal. Jó olvasást! :) xx

Békés álmomat csöngő hangja zavarta meg. Nagy nehezen kikecmeregetem az ágyamból, kicsit felfrissítettem magam és már indultam is az ajtó és a szűnni nem akaró csengő szó felé. Az utolsó lépteket sietve tettem meg, s mikor kinyitottam az ajtó egy halom rózsa várt egy számomra ismeretlen férfi kezében, aki bizonyára egy futár lehetett. 

-Jó reggelt.-köszöntött illedelmesen.-Ön Best Katy Nagy?

-Igen. 

-Akkor ez az öné.-nyomta kezembe a hatalmas virágtömeget.

-És ki küldte?-kérdeztem a futár után aki minden bizonnyal el akart tűnni innen hiszem már a kocsijánál járt, ami valljuk meg az utca tulsó felén állt.

-Van cetli.-intett vissza s már be is pattant kocsijába. Én csak tágra nyílt szemekkel bámultam az éppen elhajtani készülő autot.

-Van cetli. Hát kösz.-mormogtam magamban. Mire megtaláltam a cetlit beletelt vagy 10 percbe is. Jól el volt dugva. Mikor elolvastam azt,hogy ki küldte, elált a lélegzetem. Jack volt az. Miért nem tud már békénhagyni? Hánynom kell a béna kis szövegétől.-néztem a kísérőszövegre undorodva...

"Drága Best!

 Tényleg nagyon sajnálom,hogy itt hagytalak anno, de nem  volt más választásom. El kellett, hogy menjek; viszont a búcsú így túl fájdalmas lett volna. 

Remélem meg tudsz bocsájtani.

UI: Tudom,hogy nem hallgattál volna meg,ha én megyek oda, így levélben kelett,hogy megírjam.

Szeretlek: Jack xx"

El tudtam volna hányni magamat. 

-Azt hiszi ,hogy evvel meg fog oldódni az a 1,5 év ameddig engem magamra hagyott? Hát rohadtul nem.-beszéltem magamban. Innentől nem érdekelt. Fogtam magamat, felmentem az emeletre, elővettem a gitáromat s elkezdtem pengetni azt a dalt, ami apuék kedvence volt. Amikor ezt énekeltem, úgy éreztem mintha itt lennének velem...

Ez a dal volt a Kelly Family-I can't help myself [http://m.youtube.com/index?&desktop_uri=%2F#/watch?v=1viSfRzI8to ]

Amint elkezdtem énekelni a könnyek csak úgy elkezdtek gyűlni a szememben. Nem tudtam visszafolytani őket, így arcomon végiggördülve gitárom lett a temetőjük..

A zene volt az az életemben, amitől el tudtam egy kicsit vonatkoztatni a valóságtól...

Ha tetszett akkor kommentelj illetve ha rendszeres olvasó vagy akkor iratkozz fel! Előre is köszi! :) xx