♪14. fejezet♪

Sziasztok. Kaptam két kommentet, az egyikben megkérdezte a komment írója,hogy mikor lesz új rész. Hát most. :D Igaz megint eltelt vagy 1,5 hét az új rész óta, de őszintén megmondva, szörnyen beteg vagyok és egyszerűen erőm nem volt semmihez, képzelőerőm pedig egyenlő volt a nulla szintjével. :/
Elgondolkoztam a blog sorsáról, és arra jutottam, hogy egyenlőre szerintem 20 részesre tervezem, de ebből szerintem több lesz, mivel még nagyon sok mindent szeretnék beleírni, sokkal izgalmasabbakat, mint eddig. *-*
Akkor jó olvasást, és remélem, kapok 2-3 kommentet. :)) 



Tehát elkezdtem mesélni neki életem történetét.

-Nem is tudom, hol kezdjem el.-fújtam ki szaggatottan a levegőt.

-Ahonnan gondolod...-mosolygott rám szelíden.

-Akkor legyen mikor 11 éves voltam. Akkor történt nagyon sok minden. Ekkor volt egy vakbél gyulladásom, amit eleinte nem vettek észre s majdnem bele is haltam. De végül sikerült megmenteniük... Ilyenkor halt meg a papám, akit mindennél jobban imádtam. Ezután hónapokig csak szenvedtem. Ha rosszul voltam, akkor szörnyen rosszul voltam. olyan voltam mint egy csontváz. Egyrészt a műtétem, másrészt a papám miatt...-gördült le orcámon egy-két kósza könnycsepp.

-Best, én szóhoz sem jutok...-ámult el.

-Tudom, nem is kell.-mosolyodtam el félig, közben könnyeim csap úgy záporoztak.-14 éves koromban pedig olyan történt amit így utólag senkinek nem kívánnék. Még a legrosszabb embernek sem a világon.... Ekkor történt meg az, hogy még nyári szünet előtt, ballagás után még egyszer találkoztunk a barátaimmal, és ezután az alkalom után gyanúsan egyik sem akart velem beszélni. Egyik nap, arra lettem figyelmes, hogy az egyik "barátnőm" azt írta az egyik beszélgetős csoportunkba, hogy "Best-et nem hívom. Külön történet az oka." mint kiderült ez az üzenet nem oda szándékozódott írni...-néztem mélyen Liam szemébe, aki  figyelmesen hallgatta a mesedélutánomat.-Mindezek után rákérdeztem a lánynál, hogy mi a 'történet'. "Szépen" elmesélte, hogy ő nem bír engem elviselni, és, hogy soha többé nem akar velem találkozni. Ezek után nem tudtam elképzelni az életemet, a barátaim nélkül. Az egész elkövetkezendő nyarat egyedül, otthon töltöttem. Hónapokig sírtam, egyszerűen talán a mai napig sem tudtam ezt a dolgot feldolgozni. A mai napig keresem azt, hogy vajon miért? Persze ezt a szüleimnek nem mondtam el, így fogalmuk sem volt róla, hogy mi történik velem , miért nem járok el a barátaimmal. Néhány alkalommal elmentem egyedül valahova, hogy egy olyan 'Elmegyek a barátaimmal szórakozni.' elmenetel legyen, csak, hogy ne legyen feltűnő.-újra felpillantva Liam szemére, láttam ahogyan könnyek gyűlnek szemébe. Kezét kezemen éreztem, majd megölelt. Ami tényleg nagyon jól esett.

-De elég ennyi a szomorú napokból.-töröltem le kósza könnycseppemet.-mosolyodtam el.-Inkább menjünk el valahova. Hívjuk a srácokat is? Mit szólsz?-hirtelen támadt ötletem.

-Remek ötlet.-nevetett Liam. Fölráncigáltam a földről, és lefutottunk a fiúkhoz.

-Srácok! Mielőtt elkezdődne a koncert elmehetnénk valahova valamit csinálni.-azonnal minden szempár engem figyelt.

-Menjünk le a tengerpartra.-szólt Niall.

-Nagyon jó. Nincs is messze, és nagyon szép is.-egészítette ki Louis.

-Ááááh. Tengerpart?-vágtam olyan 'mi van' fejet.

-Miért? A legjobb kikapcsolódni.-szólalt fel végre Zayn is.

-Akkor mindenki menjen készülődni.-beszélt kicsit hangosabban Liam.

-Chaj...-forgattam meg szemeimet. Mindenki elkezdett készülődni. Kivéve a zenekar tagjai.

-Veletek mi van, srácok?-vontam fel egyik szemöldökömet.

-Tengerpart?-szólt meg Sandy.-Nem az én műfajom.

-Legalább valamiben egyetértünk.-nevettem el magamat.-De ha már egyszer én találtam ki, akkor muszáj mennem, bár nem a tengerpart a kedvenc helyem, hogy őszinte legyek. Akkor ti maradtok?

-Ja.-vágta oda Jon.

-És te, Josh?-mosolyogtam rá.

-Én szerintem megyek.-mosolygott vissza Josh.

-Akkor menjünk öltözni.-mutattam fel a plafonra. Olyan 'húzás fölfele' mutatással.
Feltrappoltam a szobámhoz majd benyitottam. Liam pont akkor vette át a felsőjét. Ezáltal gondolom kikövetkeztethető volt, hogy az igen csak kidolgozott teste elém tárult.

-Bocsi.-indultam volna ki, de visszarántott.

-Semmi baj. Már kész is vagyok.-vett fel egy pólót. Arcomban éreztem azt az égető érzést. Vörös lehetett a pofám mint a rák.
Liam arcán csak egy elégedett mosolyt láttam. Megforgattam a szememet.

-Inkább menj.-ütöttem bele izmába. Végre kiment az ajtón majd gyorsan levettem pizsamagatyámat majd a meleg miatt felvettem egy térdig érő fekete cicagatyát. Levettem a felsőm s felvettem egy fekete trikót. Ami nálam ritka szerelés volt. Mármint nem a színe miatt hanem, hogy az a trikó kicsit kivágottabb volt.

-Best! Gyere már!-hallottam meg Harry ordibálását.

-Jól van. Mindjárt. A biztonság kedvéért bedobtam egy törölközőt a táskámba. Már rohantam is lefelé ahol mindenki rám várt.

-Mehetünk.-bólintottam. Libasorban megindultunk ki a lifthez majd a liftből be gyorsan a kocsiba onnan pedig le a tengerpartra. Persze itt is voltak őrült rajongók, akik autogrammot és képet kértek a fiúkkal. Gyorsan lerendezték őket, majd megkérték őket, hogy ne híreszteljék el, hogy itt vagyunk. A lányok megígérték majd elmentek.
Mindenki elkezdett vetkőzni fürdőgatyára, én pedig ott álltam ruhába.

-Te nem hoztál fürdőruhát?-szinte kigúvadt Zayn szeme.

-Nem? Különben is. Mit érdekel az téged?-vontam fel egyik szemöldökömet.

-Csak mert,-lépett elém Harry-az emberek általában fürdőruhában mennek a tengerpartra.-vágott értelmes fejet.

-Ilyen felszerelésben nem lehet fürdeni.-csatlakozott hozzá Louis.

-Nem is mondtam, hogy fürdeni fogok.-rántottam meg vállamat.

-Pedig szívesen megnéztelek volna fürdőruhában.-kacsintott rám Josh.

-Te!-ütöttem bele vállába majd mind elnevettük magunkat.

-Na de most tényleg. Menjünk fürdeni.-mondta Zayn. Mindenki megindult Liam is intett, hogy menjek. De én csak ráztam a fejemet. Liam gondolt egyet, és visszafordult. Nem értettem. Hátrafordultam és Niallel találtam szembe magamat, akinek kaján vigyor ült ki szájára. Vészesen közeledni kezdett hozzám, emiatt én elfutottam, és ennél fogva már Liam és Niall is sebesen futott utánam, sajnálatomra elkaptak, így Liam a lábamat, Niall pedig a felső testemnél fogott meg s így vittek a víz felé én csak nevettem, kapálóztam és sikoltoztam. A többiek is csatlakoztak 'elfogóimhoz' és bevittek a víz mélyebb részére. Ott lendítettek egyet-kettőt rajtam, majd behajítottak a mély vízbe.

*Harry szemszöge*

Behajítottuk Best-et a vízbe, majd vártuk, hogy feljöjjön. De nem jött. Niall és Liam egymásra néztek és azonnal utána vetették magunkat a vízbe.



Remélem megajándékoztok 1-2 kommenttel és ezúttal valami olyasmi komit szeretnék, amiben elmondjátok, hogy szerintetek pl 'Jól alakulnak a szálak?' Kb ilyenekre gondoltam. Remélem tetszett! A billentyűzet legyen veletek! :) xx

♪13. fejezet♪

Újabb 3 kommentet kaptam. :) Eddig azt hittem,hogy nem kaptam, de nem néztem, és emiatt ti nem kaptatok új részt, az én hibámból. Nem tudjátok, emiatt mennyire utálom magamat. Bocsánat skacok!!!!! :/
De ez egy kicsit hosszabb rész lett az átlagnál, remélem kiengesztelhetlek titeket. :) 
Jó olvasást, és a billenntyűzet legyen veletek! :) xx

-Úristen! Mit csinálsz?-bújtam ki jobb oldalt alóla.-Mit csinálunk? Neked barátnőd van.-fogtam meg fejemet s lehuppantam az ágy szélére.

-Annyira sajnálom, Best. Én ne, akartam. Csak elkapott a hév.-nézett mélyen a szemembe gyönyörű barna szemeivel.

-Most én...-rohantam ki a szobából, egyenesen a hallba ahonnan kirohantam az utcára. Csak rohantam és csak rohantam, míg be nem értem egy sötét sikátorba. ahol néhol be-be szűrődött egy kis napfény. Félúton összerogytam a kimerültségből s a falhoz kúsztam.-Hogyan lehetek ekkora egy mocsok, undorító ember?-ordítoztam magammal. Megcsinálom ugyanezt Harry-vel, Niall-el és még Liam-mel is? Milyen egy undorító ember képes ilyesmire?!?!?-könnyeim egyre jobban hullottak. Mikor már megnyugodtam, feltápászkodtam, s elindultam abból az irányból amerről jöttem. Már rég besötétedett, ami valljuk be nem egy előny egy nő számára.... Erősen dörzsöltem karjaimat hiszen még ráadásul hideg is volt. Óvatosan, szemfülesen figyeltem, kik vannak körülöttem.

-Best.-hallottam egy rekedt hangot a hátam mögül. Megfordultam s zöld csillogó szemekkel és némi göndör tincsekkel találtam szembe magamat.

-Harry?

-Ez a nevem, ne koptasd.-égett rá arcára a fülig érő mosolya.

-Bolond.-mosolyodtam el én is.

-Fázol?-kérdezte.

-Nem.-szinte dideregtem.

-Igazán tökös csaj vagy.-vette le pulcsiját s ráterítette a vállamra. Rajta csak egy trikó volt s kibukkantak kidolgozott izmai.

-Köszi.-dobtam neki egy mosolyt.-De hogy-hogy kijöttél ide? Kitől tudtad, hogy itt vagyok?

-Best.... Egy közösségben élünk, Liam mondta el. Azt mondta csúnyán összevesztetek, én pedig felajánlottam,hogy érted jövök,. Ő megmondta, merre futottál...

-Oh...

-Figyelj csak... Mégis min vesztetek össze?-vonta fel egyik szemöldökét.

-Nem szeretnék beszélni róla.-sütöttem le szemeimet.

-Ugye tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz?

-Persze. De siessünk, mert 'majd megfagyok.-húztam összébb magamon Harry iszonyat jó illatú pulcsiját.

-Azt hittem, nem fázol.-vágott ide egy fintort. Én csak féloldallal meglöktem, mire ő egy kicsit meginogott. Így folytattuk tovább utunkat. De egyre jobban nem akartam 'haza' menni... Mikor odaértünk, összeszorult a gyomrom, s nagyon reméltem,hogy Liam már rég alszik. Az ajtó elé érve, Harry-re pillantottam, ajkairól pedig azt olvastam le,hogy: 'Sok szerencsét.' egy mosollyal egybekötve. Visszafordultam az ajtóhoz s szépen lassan komótosan benyitottam sötétségre számítottam, de világosságot találtam. Laim a falhoz volt dölve egyik lába föl volt húzva, amint beléptem a szobába, felpattant s odarohant hozzám.

-Úr isten! Jól vagy? És hol voltál? Én utánad akartam menni, de jobbnak láttam, ha Harry-t küldöm...

-Liam, ezt nem most szeretném megvitatni.

-Csak kérlek, halgass meg!-mondta hangosabban ezt a mondatot.-Best, én nem akartam. Nem érted? Elragadott a hév. De nem történt semmi. Nem igaz,hogy ezt nem tudod megérteni.

-Még te vagy megsértődve?-kerekedtek ki a szemeim.-Basszus, meg akartál csókolni. És ha nem teszek ellene akkor meg is csókolsz.-iszonyatosan dühös voltam. A mai nap után csak sírni támadt volna kedvem, de nem tehetem.

-Mondtam, hogy sajnálom. Oké? Nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, és nem tudom megváltoztatni a múltat. Különben is, nincs miért bocsánatot kérnem, elvégre semmi nem történt.-ordításból átment a 'nem érdekel' stílusba.-Jó éjszakát.-nyitotta ki az ajtót, majd csapta be erősen. Majd' szét robbantam a dühtől. Levetettem magamat az ágyra, majd forgolódások közepette elaludtam.

*Reggel*

-Sziasztok.-tántorogtam le a konyhába felöltözve, még kicsit álmosan. Körülnéztem, de nem találtam Liam-et. Talán nem is baj. Még mindig haragszom rá. Bolond egy gyerek.

-Szia.-köszöntek vissza kórusban. Semmihez nem volt kedvem. Pedig ma koncert és nagyon nem jó ez így, hogy Liam-mel fasírtba vagyunk. Bár azt kijelenthetem, hogy nagy hülyeséget csinált, azaz akart csinálni. Akkor mi lett volna Daniellel?
 Mikor visszamentem a szobámba, egy igen különös dolog fogadott. Lim ült a földön, és egy rózsaszín borítású, régi kis naplót olvasott, ami az enyém.

-Te mi a fészkes fenét csinálsz?-rohantam oda hozzá és téptem ki a kezéből a naplómat. Választ nem kapva újra megkérdeztem.-Mit csinálsz a naplómmal? Rohadtul nincs hozzá közöd. Nincs jogod beleolvasni.-ordítoztam vele.

-Tudom, tudom, de ki volt esve a bőröndödből, és pont itt volt kinyílva...-mutatott rá a kezemben lévő tárgyra.

-Persze, és magától fel is olvasta, nem? Hogy lehetsz ilyen köcsög?-rogytam le az ágyra, és könnyeim csak potyogni kezdtek.

-Annyira sajnálom, Best. Mindent. Annyira hülye vagyok, és ostoba, és rossz. Nagyon rossz ember. De amit olvastam, Best, az nem volt mindennapi... Láttam AZT a két oldalt...

-Nem tudtam,hogy ilyeneket kellett átélned. Annyira sajnálom, ilyet senkinek sem lenne szabad átélnie...-ült le mellém.

-Ez van.-töröltem le könnyeimet.-De ez csak két oldal. Nem tudsz te igazából semmit az én életemről...-meredtem a földre.

-Akkor kérlek, mondd el. Bennem megbízhatsz..-fogta meg a kezemet. Tekintetemet arcára irányítottam, várakozóan nézett rám. Tehát elkezdtem életem történetét.

Remélem, jó pár embernek elnyeri a tetszését. :)

Azt meg végképp remélem, hogy ez alkalommal is meglesz a 3 komment. Többet komizni is ér! ;) :D <3 xx