♪13. fejezet♪

Újabb 3 kommentet kaptam. :) Eddig azt hittem,hogy nem kaptam, de nem néztem, és emiatt ti nem kaptatok új részt, az én hibámból. Nem tudjátok, emiatt mennyire utálom magamat. Bocsánat skacok!!!!! :/
De ez egy kicsit hosszabb rész lett az átlagnál, remélem kiengesztelhetlek titeket. :) 
Jó olvasást, és a billenntyűzet legyen veletek! :) xx

-Úristen! Mit csinálsz?-bújtam ki jobb oldalt alóla.-Mit csinálunk? Neked barátnőd van.-fogtam meg fejemet s lehuppantam az ágy szélére.

-Annyira sajnálom, Best. Én ne, akartam. Csak elkapott a hév.-nézett mélyen a szemembe gyönyörű barna szemeivel.

-Most én...-rohantam ki a szobából, egyenesen a hallba ahonnan kirohantam az utcára. Csak rohantam és csak rohantam, míg be nem értem egy sötét sikátorba. ahol néhol be-be szűrődött egy kis napfény. Félúton összerogytam a kimerültségből s a falhoz kúsztam.-Hogyan lehetek ekkora egy mocsok, undorító ember?-ordítoztam magammal. Megcsinálom ugyanezt Harry-vel, Niall-el és még Liam-mel is? Milyen egy undorító ember képes ilyesmire?!?!?-könnyeim egyre jobban hullottak. Mikor már megnyugodtam, feltápászkodtam, s elindultam abból az irányból amerről jöttem. Már rég besötétedett, ami valljuk be nem egy előny egy nő számára.... Erősen dörzsöltem karjaimat hiszen még ráadásul hideg is volt. Óvatosan, szemfülesen figyeltem, kik vannak körülöttem.

-Best.-hallottam egy rekedt hangot a hátam mögül. Megfordultam s zöld csillogó szemekkel és némi göndör tincsekkel találtam szembe magamat.

-Harry?

-Ez a nevem, ne koptasd.-égett rá arcára a fülig érő mosolya.

-Bolond.-mosolyodtam el én is.

-Fázol?-kérdezte.

-Nem.-szinte dideregtem.

-Igazán tökös csaj vagy.-vette le pulcsiját s ráterítette a vállamra. Rajta csak egy trikó volt s kibukkantak kidolgozott izmai.

-Köszi.-dobtam neki egy mosolyt.-De hogy-hogy kijöttél ide? Kitől tudtad, hogy itt vagyok?

-Best.... Egy közösségben élünk, Liam mondta el. Azt mondta csúnyán összevesztetek, én pedig felajánlottam,hogy érted jövök,. Ő megmondta, merre futottál...

-Oh...

-Figyelj csak... Mégis min vesztetek össze?-vonta fel egyik szemöldökét.

-Nem szeretnék beszélni róla.-sütöttem le szemeimet.

-Ugye tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz?

-Persze. De siessünk, mert 'majd megfagyok.-húztam összébb magamon Harry iszonyat jó illatú pulcsiját.

-Azt hittem, nem fázol.-vágott ide egy fintort. Én csak féloldallal meglöktem, mire ő egy kicsit meginogott. Így folytattuk tovább utunkat. De egyre jobban nem akartam 'haza' menni... Mikor odaértünk, összeszorult a gyomrom, s nagyon reméltem,hogy Liam már rég alszik. Az ajtó elé érve, Harry-re pillantottam, ajkairól pedig azt olvastam le,hogy: 'Sok szerencsét.' egy mosollyal egybekötve. Visszafordultam az ajtóhoz s szépen lassan komótosan benyitottam sötétségre számítottam, de világosságot találtam. Laim a falhoz volt dölve egyik lába föl volt húzva, amint beléptem a szobába, felpattant s odarohant hozzám.

-Úr isten! Jól vagy? És hol voltál? Én utánad akartam menni, de jobbnak láttam, ha Harry-t küldöm...

-Liam, ezt nem most szeretném megvitatni.

-Csak kérlek, halgass meg!-mondta hangosabban ezt a mondatot.-Best, én nem akartam. Nem érted? Elragadott a hév. De nem történt semmi. Nem igaz,hogy ezt nem tudod megérteni.

-Még te vagy megsértődve?-kerekedtek ki a szemeim.-Basszus, meg akartál csókolni. És ha nem teszek ellene akkor meg is csókolsz.-iszonyatosan dühös voltam. A mai nap után csak sírni támadt volna kedvem, de nem tehetem.

-Mondtam, hogy sajnálom. Oké? Nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, és nem tudom megváltoztatni a múltat. Különben is, nincs miért bocsánatot kérnem, elvégre semmi nem történt.-ordításból átment a 'nem érdekel' stílusba.-Jó éjszakát.-nyitotta ki az ajtót, majd csapta be erősen. Majd' szét robbantam a dühtől. Levetettem magamat az ágyra, majd forgolódások közepette elaludtam.

*Reggel*

-Sziasztok.-tántorogtam le a konyhába felöltözve, még kicsit álmosan. Körülnéztem, de nem találtam Liam-et. Talán nem is baj. Még mindig haragszom rá. Bolond egy gyerek.

-Szia.-köszöntek vissza kórusban. Semmihez nem volt kedvem. Pedig ma koncert és nagyon nem jó ez így, hogy Liam-mel fasírtba vagyunk. Bár azt kijelenthetem, hogy nagy hülyeséget csinált, azaz akart csinálni. Akkor mi lett volna Daniellel?
 Mikor visszamentem a szobámba, egy igen különös dolog fogadott. Lim ült a földön, és egy rózsaszín borítású, régi kis naplót olvasott, ami az enyém.

-Te mi a fészkes fenét csinálsz?-rohantam oda hozzá és téptem ki a kezéből a naplómat. Választ nem kapva újra megkérdeztem.-Mit csinálsz a naplómmal? Rohadtul nincs hozzá közöd. Nincs jogod beleolvasni.-ordítoztam vele.

-Tudom, tudom, de ki volt esve a bőröndödből, és pont itt volt kinyílva...-mutatott rá a kezemben lévő tárgyra.

-Persze, és magától fel is olvasta, nem? Hogy lehetsz ilyen köcsög?-rogytam le az ágyra, és könnyeim csak potyogni kezdtek.

-Annyira sajnálom, Best. Mindent. Annyira hülye vagyok, és ostoba, és rossz. Nagyon rossz ember. De amit olvastam, Best, az nem volt mindennapi... Láttam AZT a két oldalt...

-Nem tudtam,hogy ilyeneket kellett átélned. Annyira sajnálom, ilyet senkinek sem lenne szabad átélnie...-ült le mellém.

-Ez van.-töröltem le könnyeimet.-De ez csak két oldal. Nem tudsz te igazából semmit az én életemről...-meredtem a földre.

-Akkor kérlek, mondd el. Bennem megbízhatsz..-fogta meg a kezemet. Tekintetemet arcára irányítottam, várakozóan nézett rám. Tehát elkezdtem életem történetét.

Remélem, jó pár embernek elnyeri a tetszését. :)

Azt meg végképp remélem, hogy ez alkalommal is meglesz a 3 komment. Többet komizni is ér! ;) :D <3 xx