♪1. fejezet♪

~Néha a dolgok jóra fordulnak.... Vagy nem?


Amint beléptem az ajtón, 5 szempár perzselő tekintetét éreztem magamon. Egy kicsit kellemetlen...

-Szia. -szólt a göndör hajú srác.

-Sziasztok.-válaszoltam vissza egy hatalmas mosollyal az arcomon. -Best vagyok.

-Óh szóval te vagy... Best Katy Nagy? -kérdezte a szőke hajú srác. Mire én hevesen bólogattam. -Ha nem tévedek, a neved alapján Ír származású vagy? A Katy név arra következtet...

-Félig Ír, félig Magyar.-magyaráztam.

-Óh. És mióta gitározol?

-Több mint 5 éve.

-Akkor nem most kezdted. És mennyire ismered a számainkat?

-Ismerem.-vágtam rá rögtön. Bár ez füllentés volt.

-Óh. Na de térjünk vissza... A megszabás 1 rock; 1pop és 1 lassú dal volt. Miket hoztál?-kérdezte a fekete hajú kreol bőrű srác.

-A Teenage Dirtbeg-et, People Like Us-t és a Always be together-t.

-Pompás. Remek hármas. Akkor tessék.-invitált a gitárok felé a barna hajú kicsit magasabb hangú srác.

-Oké. -s belekezdtem. A gyomrom egy kicsit összeszorult, de amint elkezdtem pengetni az első akkordokat ez elmúlt. Kizártam a külvilágot s csak a zenére figyeltem.

Az első amit eljátszottam az Kelly Clarskson-tól a People like us volt. -Ami mellesleg a kedvenc számaim közé tartozott.- Amint befejeztem, el is kezdtem az Always be together-t a Little mix-től. Amint ezt is befejztem, átvettem a basszus gitárt és már játszottam is a Teenage Dirtbag-et. Közbe néha felpillantottam s a fiúkat néztem, akik pár bíztató mosolyt küldtek. Ami kifejezetten jól esett. Egy kis magabiztosságot adott.

-Nem vagy rossz.-szólt a göndörke, egy mosollyal az arcán.

-Köszönöm.

-Igazából ez a gitár tudásodat mérte fel, amit könnyedén vettél mint akadályt. -mondta a nagyon gyorsan beszélő barna hajú srác.-Szóval majd értesítünk.

-Oké. Akkor sziasztok.-mondtam s már ki is léptem az ajtón. Egyenesen a kijárat felé vettem az irányt , hogy minél hamarabb otthon lehessek és bedőljek a jó puha ágyamba. Hulla fáradt voltam. Tegnap egész éjszaka fent voltam ; mert nem tudtam aludni.

/Másnap reggel/

Éppen a reggeli jó adag tejes kávémat készítettem egy szál rövid nadrágban s egy rövid topban mikor Bridgit rontott be a házam ajtaján.

-Képzeltd el mi történt.-rontott rám de én közbe vágtam.

-Hahó. Köszönni vagy esetleg kopogni drága?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.

-Chaj. Erre most nincs idő. Képzeld kivel találkoztam.

-Na kivel?-kérdeztem unottan s belekortyoltam reggeli löketemet adó kávémba.

-Jake-kel.-amint kimondta kiköptem a kávémat egyenesen (szerencsére) a mosogatóba.

-Hogy mi? De hol vagy mikor?

-A parkban. És körübelül egy fél órája. De van valami...

-Bökd már ki.

-Visszaköltöznek Londonba. És üzent velem , hogy találkozni akar veled.

-Micsoda? Azok után , hogy szó nélkül itt hagyott? Búcsú nélkül költözött el Ausztráliába. Azt kizárt dolog. Nem érdekel. Nem fogok vele találkozni.

-Best. Talán el kéne menned s megbeszélni vele a dolgokat.

-Nem. Mire túllépek rajta akkor találja ki , hogy 'beszélni' akar velem? Nem. És téma lezárva.-mutattam mutató ujjammal Bridgit felé kicsit fenyegetően.

-Oké. Oké. De most nekem mennem kell. Csak beugrottam.

-Jól van. Szia.-kísértem ki az ajtón. Amint elment felmentem s elkezdtem gondolkodni.